d.e. Salamon bölcsességet kér – 1Kir 3:4-15; Kulcsige: 1Kir 3:9
Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között. Ki tudná különben kormányozni a te nagy népedet?! (1Kir 3:9)
Meseszerűen hangzó, de nagyon is igaz igéket olvastunk. A mindenható Isten bátorítást ad az őt kereső Salamon királynak, hogy feltétel nélkül teljesíti egyetlen kérését.
A király kérése tükrözi jó lelkiállapotát, fontossági sorrendjét, ahogy a mi imáink is tükrözik Istenhez való viszonyunkat.
Elismeri, hogy elsősorban nem fizikai áldásokra van szüksége, hanem bölcs döntéseket hozó engedelmes szívre. Alázatról árulkodik ez a kérés, összhangban azzal, amit Jeremiás próféta ír néhány száz évvel később a szív romlottságáról (Jer 17:9). Salamon belátja, hogy képtelen Isten népét bölcsen vezetni. Aki mást vezetni akar, vezethetőnek kell lennie, függnie kell a nagy Vezetőtől. A vezetés nem a mások vezetésével kezdődik, hanem saját életemet kell naponként, bölcs döntéseket hozva, Istentől függve vezetnem. Hogyan lehetséges ez? Magunktól semmiképp. „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.” (Péld 9:10)
Hasonló esetben mit kérnénk Istentől?
Milyen célt szolgálnak kéréseink? (VB)
d.u. A Szentlélek kijelenti majd – Mk 13:9-11
Mennyire meg lehet szokni a jót! 20-25 évvel ezelőtt még Bibliákat égettek, betiltottak istentiszteleteket, megbélyegezték a hívőket a munkahelyen. Ma, az Úrnak ez a kijelentése szinte megbotránkoztató, mert ezek ellenkezőjét reméljük. Ha valakinek az életében próbák, betegségek vannak, azt gondoljuk, valamilyen bűn van az életében. Mert Isten áldása helyett büntetése látható rajta. Pedig Jézus beszél arról, hogy a világ gyűlölni fog bennünket, mert Őt is gyűlölte. Ez a pillanatnyi átmeneti idő ne tévesszen meg bennünket, mert a tanítvány nem nagyobb a mesterénél. Nekünk is tudnunk kell szenvedést hordozni az Úrért. Az Úr közelsége annyira sehol nem tapasztalható, mint a próbák, szenvedések között. Jézus azt ígéri azoknak, akik vállalják az üldöztetést érte: „Nem ti vagytok akik szóltok, hanem a Szentlélek”! Többről ez, mint egyszerű kijelentés. A Szentlélek azonosul a tanítvánnyal, és a legkritikusabb időben átveszi a szót, közvetlenül Ő szólal meg. Ezt soha semmilyen más körülményben nem tapasztalhatod meg. Lehet, hogy nehezek a körülmények, de kiváltságos megtapasztalások társulnak hozzá! Isten tudja, hogy gyermeke milyen élethelyzeteket tapasztal, és ehhez fogható a kegyelmi megnyilvánulás is! (TB)
