d.e. A Bárány vére – 1Pt 1:13-21; Kulcsige: 1Pt 1:18-19
Tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. (1Pt 1:18-19)
A vér életet jelent. Nemcsak műtétek esetén mentheti meg a beteg életét a vérátömlesztés, sokkal inkább igaz volt ez az Egyiptomból való kivonuláskor!
A bárány vére az elsőszülöttek életét mentette meg. Péter apostol ezt a képet felhasználva utal a hibátlan és szeplőtlen Bárányra, Jézus Krisztusra, aki nem csupán a zsidók, hanem minden benne hívő számára örök életet szerzett. Vére sokkal értékesebb, mint az áldozati állaté, vagy minthogy azt pénzben ki lehetne fejezni. Nem pusztán elszenvedte bűneink büntetését, hanem megtörte a bűn hatalmát, s a vér oltalma alatt már nem vagyunk adósok a testnek, hogy a hiábavaló életet folytassuk. Ha örökségre gondolunk, általában pozitív dolgok jutnak eszünkbe, bár sokszor együtt jár vele a testvérharc is, mert mindenekelőtt egy bűnös, halál felé tartó életet örököltünk. Krisztus ezt a láncolatot szakította meg. Hála érte!
Hogyan ütközik ki a régi természeted a mindennapokban?
Hogyan harcolsz ellene? (VB)
d.u. Dávid utolsó szavai – 2Sám 23:1-7
Jézus Krisztusban, hívő emberként, mindannyian választottak vagyunk, felkentek Isten lelke által, éppúgy mint Dávid, vagy Pál. A kérdés, hogy ennek tudatában élünk és cselekszünk-e? Az első kérdés: Mi határozza meg az anyagi javakhoz való viszonyunkat? Ha az élet számunkra azt jelenti, amit fel tudunk mutatni, és úgy gondoljuk, ennek mi vagyunk a forrása, akkor nem értettük meg az élet lényegét, hiszen Ő az, Aki gondot visel rólunk, és mindennek Ő a forrása. Dávid is tudta: „Ha van vagyonod, abból vásárolhatsz: szép ruhákat, de nem a szépséget; pompás házakat, de nem a családi békességet; jó ételeket, de nem az étvágyat; orvosságokat, de nem az egészséget; kényelmes ágyakat, de nem a jó alvást; nagyszerű könyveket, de nem a megfelelő értelmet; szófogadást, de nem a szeretetet; szórakozást, de nem az igazi örömöt; szemüveget, de nem a jó szemet; egyházakat, de nem a lelked üdvösségét.” (web). A második kérdés: Mi az, ami igazán örömet okoz nekünk? Éljük úgy a jelenünket, hogy már most mindenünket a Jézusban kapott váltságon keresztül szemléljük. A király az élettel betelve, el tudta mondani: „Minden javam, minden örömem belőle sarjad.” Az igazi bizonyságtétel ebben az, hogy ezt nem a múltra visszanézve, nosztalgiázva, hanem a mindenkori jelenre vonatkoztatja. (DÁ)
