Január 21 – Szombat

d.e. Isten országa felülmúl mindent – Mk 4:30-34; Kulcsige: Mk 4:32

Miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak. (Mk 4:32)

Jézus Isten országának növekedését egy kicsiny mustármaghoz hasonlította. Az egy milliméteres nagyságú mag akár kétméteresnél nagyobb fává is nőhetett. Isten országa Jézus földre jövetelével kicsiben indult.

A Názáreti nem szított vitát, nem kiáltozott, és hangját nem hallatta az utcákon (Mt 12:19). A népszerűséget nem kereste, amikor királlyá akarták tenni, elvonult a hegyek oltalmába, hogy egyedül legyen (Jn 6:15).

Családjával nem dicsekedhetett, oklevelei nem voltak. Falujának zsinagógájában csak úgy ismerték, mint az ács fiát (Mt 13:54). Az Isten országa a betlehemi jászolban kezdődött. Megaláztatásból és szegénységből lett naggyá. Isten erőkkel, csodákkal és jelekkel igazolta Fiát a nép előtt (ApCsel 2:22). Mindenek fölé magasztalta, és mindennél nagyobb nevet adott neki, melyre minden térd meghajol (Fil 2:9-10).   

Napjainkban is úgy tűnhet, hogy Isten népeként kicsik vagyunk és jelentéktelenek, de félelemre nincs okunk! Az Atyának úgy tetszett, hogy nekünk adja az országot (Lk 12:32). Kiválasztotta magának a világ szemében bolondokat és erőtleneket, hogy megszégyenítse a világ bölcseit és erőseit (1Kor 1:27).

Milyen akadályai vannak Isten országa növekedésének? Hogyan bátorít kitartásra ez a példázat? (SzL)

 

d.u. Az Úr arca a gonoszok ellen fordul – 1Pt 3:8-12

Mint hívők szoktuk kérni, hogy Isten „ragyogtassa ránk orcáját” (Zsolt 67:2). Mert van olyan is, amikor az Úr „eltakarja arcát” (10:11), vagy „arca a gonoszt cselekvők ellen fordul” (12. v.) Isten tekintete áldást vagy ίtéletet jelent számodra? „Az Úr szeme az igazakon van...” (12. v.), mint a szülő szeme, aki vigyáz és figyel, mire van szüksége gyermekének. Örvendeztesd meg szerető Atyádat azzal, hogy akarata szerint cselekszel!

Igeszakaszunk tökéletesen összefoglalja a hét esti elmélkedéseit. Milyen legyen a hίvő, ha egymás elleni harcról van szó (társadalomban, családban, gyülekezetben)? Figyelmesen olvassuk el újra az igeverseket! (8-9. v.). Isten arra hίvott el minket, hogy áldást mondjunk, és az Úr áldását kίvánjuk egymásra. A konfliktus meg fog oldódni: 1. Ha a testvérharcban az egyik fél elkezd a másik félre őszinte áldást mondani. 2. Ha az egyik fél megérti, hogy addig nem jönnek el a várva várt örömteljes napok, ameddig rosszindulattal beszél (10. v.). 3. Ha az egyik fél elkezd újra jót tenni és bármit, ami helyreállίthatja a békességet (11. v.). Imádkozzunk hίvőkhöz illő viselkedésért a konfliktushelyzetekben! (JL)