d.e. Jézushoz szabad az út a legkisebbeknek is – Mk 10:13-16; Kulcsige: Mk 10:14b
„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.” (Mk 10:14b)
A tanítványok a jó rend érdekében úgy gondolták, hogy a gyermekeknek nincs semmi keresnivalójuk a Mester közelében. Jézus viszont így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket!”
Ügyeljünk mi is arra, nehogy kirekesszük a kisgyermekeket az istentiszteletekről! Legyünk velük elnézőek, ha néha kicsit zajosak. Igyekezzünk úgy felépíteni a gyülekezeti alkalmakat, hogy ne legyen számukra unalmas: már kicsi gyermekkortól kezdve szoktassuk rá őket, hogy ők is aktív résztvevői legyenek az istentiszteleteknek. Ha gyermekkorban kimaradoznak, később egyre jobban elidegenednek a gyülekezettől. Sokszor azért történhetik ez meg, mert otthon a családban, szüleikkel együtt egyfajta világi életet élnek, a gyülekezetben pedig rákényszerítik őket, hogy viselkedjenek úgy, mint a szentek. A gyermekek hamar felismerik a kétszínűséget!
Manapság azt is hangoztatják, hogy a gyermekeket nem szabad vallási gyakorlatokra kényszeríteni. A Biblia viszont azt parancsolja, hogy Isten törvényét ismertesd meg fiaiddal és unokáiddal is (5Móz 4:9b). Az apostol azt mondja: „ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája” (Gal 1:10). Krisztus parancsa tehát erősebb bármilyen világi tilalomnál!
Az általunk elfogadott szabályok értelmében vajon hányszor hozunk mi is olyan rendeleteket, amikre Jézus szintén hangos tiltakozását fejezné ki? Kérjük az Úr Jézust, hogy figyelmeztessen minket is, nehogy olyan dolgot tegyünk, ami nem egyezik az ő akaratával! A farizeusokat szintén megfeddte Jézus egy másik alkalommal, hogy úttorlaszként állnak a menny kapujában: ők sem mennek be, és azokat is gátolják, akik be szeretnének menni. Jézus Krisztus példaként állítja a gyermeki lelkületet azoknak, akik Isten országát örökölni akarják. Legyünk mi is olyan fogékonyak a hitre, mint a gyermekek, akik kételkedés nélkül hisznek és bíznak szüleikben. Amint Jézus akkor megáldotta a gyermekeket, kérjük mi is az ő áldását gyermekeink életére!
Milyen korosztálynak és milyen társadalmi rétegnek szól az evangélium?
Mit tehetnél annak érdekében, hogy közelebb hozd az embereket, vagy akár a gyermekeket Krisztushoz? (NF)
Imaáhítat: Könyörögjünk pásztori lelkületű gyülekezeti elöljárókért! – 1Pt 5:1-4
Bibliaóra: Kész vagy szenvedni a hitért? – ApCsel 14:1-28 (Aranymondás: ApCsel 14:22b)
d.u. Testvéri találkozás – 1Móz 43:8-34
Sokszor nem olyanok a testvéri találkozások, mint amilyennek mi szeretnénk, vagy, ahogy Isten akarja. Növekednünk kell abban, hogy Isten szerint éljünk és cselekedjünk. Így számíthatunk arra, hogy a találkozásaink áldottak, építőek lesznek. Hogyan tehetjük ezt?
Dönteni kell arról, hogy ezt akarjuk, és törekszünk a megvalósításra. József testvérei eldöntötték, hogy együtt maradnak, egy se esik ki, egy sem marad ott. Ezt Júda megmondta édesapjának: „kezeskedem érte, tőlem kérd számon” (43:9). Ez jó jel. Ők, akik addig nem törődtek egymással, eldöntötték, hogy ezúttal vigyáznak egymásra. Ehhez ragaszkodtak is, ahogy a további részekből tudjuk.
A szeretet cselekedeteit kell cselekedni. Ahhoz, hogy jó kapcsolatok alakuljanak, szükségesek a kötetlen beszélgetések, asztalközösség. József ezt tette, meghívta őket ebédre, beszélgettek apjukról, munkájukról mindenről. Gyakoroljuk magunkat ebben a szolgálatban, testvéreim, ez egy jó lehetőség az evangélium hirdetésére, de a testvéri kapcsolatok kialakulására és ápolására is. Milyen jó kapcsolatok születhetnének, ha nyitottak lennénk a vendégszeretetre!
Vannak dolgok, amiket rendbe kell hozni. Ezt tették a testvérek: még mielőtt ettek, egy szolgának beismerték, hogy ők pénzt találtak zsákjaikban, és most elhozták és visszaadják. Az őszinteség, nyitottság elősegíti a bizalmi kapcsolatok helyreállását. Meg kell alázkodni ehhez, anyagi áldozatot is kell hozni (ők kétannyi pénzt vittek, mert azt is visszavitték, amit a zsákjukban találtak 43:12), de megéri. Nem kell azt mondani, hogy hát engedje el, neki úgy is van elég, hanem rendezni kell a kárt, és akkor nyugodt szívvel lehet a testvérekkel találkozni.
Szükséges a bátorítás is, a biztatás is a kapcsolatokban. Egy névtelen szolga, aki átvette a pénzt, ezt mondta a testvéreknek: „Legyetek nyugodtak, ne féljetek! Istenetek, atyátok Istene adta azt a kincset zsákjaitokba…” (43:23). Milyen jól esik az ilyen biztatás! Felüdítően hat! Kellemes! Építő! Sokszor ledorongoljuk egymást, beszólunk egymásnak, vagy háta mögött kibeszéljük, és csodáljuk, hogy nincs jó kapcsolat. Tanuljunk e jó példából!
Konkrét segítségnyújtás is kell, olykor. József visszatétette a pénzeket a zsákjukba, így segítette őket továbbra is (44:1). Ez is jó példája annak, hogyan ápoljuk a kapcsolatainkat. Ha tudjuk, hogy valaki szükségben van, ne csak beszéljünk, hanem cselekedjünk is. (SzS)
