d.e. Só és békesség – Mk 9:49-50; Kulcsige: Mk 9:50b
Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással! (Mk 9:50b)
Az Úr második visszajövetele nem olyan lesz, mint az első. Amikor a próféták és az apostolok leírást adnak az Emberfia megjelenéséről, akkor szemét a tűz lángjához, lábát a kemencében izzó aranyérchez hasonlítják (Dán 10:6, Jel 1:14-15). Tekintete olyan lesz, hogy eltűnik előle a föld és az ég (Jel 20:11).
Pál apostol azt írja, hogy Jézus tűzben jelenik meg, és a tűz mindenkit, és mindenkinek a munkáját megpróbálja. Ettől a tűztől senki nem lesz mentes. Némelyeknek ez a tűz áldás lesz, Isten dicsőségének kisugárzása, másoknak viszont ítélet, amikor Jézus szentsége felperzseli a bűnös lelkeket. „Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!” (2Pt 3:11-12)
Van-e benned só, ami megtart az utolsó napon?
Isten Szentlelke naponta tisztogatja életed?
Kapcsolataid és cselekedeteid is sóval fűszerezettek? Csak az marad meg, amit a lelki só tartósít! (NF)
d.u. Megtapasztalt gondviselés – Zsolt 145:14-21
Isten gondoskodik rólunk, és nekünk a gondviseléshez méltóan kell élnünk életünket. Ő fizikailag eltart bennünket, mindnyájunkat. Ad ételt, ruhát, munkát, és mindent „ami az életre való”. Köszönjük meg ma is a gondviselést! De ő lelkileg is gondunkat viseli, nem hagy el. Megad mindent, ami a kegyességre is szükséges (2Pt 1:3). Ha elesett valaki vagy elgörnyedt, ő fölegyenesíti és támogatja (14. v.). Hadd tapasztaljuk meg ezt is!
Hogyan teszi ezt, milyen lelki állapotra kell jutnom, hogy ezt tegye örömmel? Mert ő mindenkivel jót tesz, napsütést és esőt ad jókra és gonoszokra egyaránt (Mt5:45). Kell vágyakoznom utána, kérnem tőle a mindennapi kenyeret, istenfélő életet kell élnem, szeretnem kell őt teljes szívemből, szent és tiszta életet kell élnem, dicsérnem kell őt állandóan.
Neki nem kötelessége minket, embereket ellátni. Ő ezt teszi, mert szeret bennünket. Sokszor szomorúan visel gondot rólunk, de igyekezzünk arra, hogy végezhesse örömmel! Ez tőlem függ a mai napon. Hadd viseljen gondot rólam ma örömmel, hadd lelje kedvét bennem! (SzS)
