d.e. Küzdelem a hitetlenséggel – Mk 9:14-29; Kulcsige: Mk 9:24
A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! (Mk 9:24)
Ebben az igeszakaszban a tanítványok kudarcával szembesülünk, amint képtelenek meggyógyítani egy beteget, akit eléjük hoztak. Figyeljük meg, mi vezetett a kudarchoz a tanítványok esetében, és vonjuk le a tanulságokat:
Az együttérzés hiánya. Ha szeretjük az embereket, akkor meg kell tanulnunk együttérezni velük. Mit tettek a tanítványok? Vitatkoztak. Hogyan közeledett Jézus? Kérdéseket tett fel. Érdeklődött a beteg iránt. Együttérzését fejezte ki. Ennek következtében az édesapa megnyílt és közlékeny lett. Az együttérzés hiánya szeretetlenséget, hidegséget és közömbösséget közöl. Milyen a mi bizonyságtételünk az emberek felé együttérzés terén?
A hitetlenség. Jézus felfedi a tanítványok kudarcának okát, ami nem más, mint a hitetlenség. Amikor az édesapa Jézushoz fordul, arra kéri, hogy ha teheti, segítsen a fián. Van-e olyan dolog, amit Jézus nem tehet meg? Látják-e az emberek rajtunk, hogy mi egy olyan Istennek szolgálunk, akinek semmi sem lehetetlen? Ügyeljünk arra, hogy ne mi döntsük el Jézus helyett, hogy mi lehetséges, vagy mi nem! Minket arra hív, hogy higgyünk benne. Tudatosítsuk önmagunkban, hogy kicsoda Jézus Krisztus, akiben mi hiszünk!
A hanyagság. A tanítványok védelmére legyen mondva, hogy a végén tanulni akartak hibájukból. Ezért megkérdezték Jézust, mi az a dolog, amit elmulasztottak? Ima és böjt. Akarunk-e mi is tanulni kudarcainkból, hogy győzelmes hívő életet éljünk? Itt az idő a harcra! Na, nem úgy, ahogy a tanítványok kezdték, mert a viták nem vezetnek győzelemre. „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” (Ef 6:12) Csak az ima és a böjt által leszünk képesek szembeszállni a sötétség erőivel. Hálát adhatunk, hogy sokszor megtapasztaltuk az ima és a böjt erejét. Ne legyünk restek harcolni!
Milyen problémákkal küszködnek az emberek a környezetünkben?
Miben kell változnom az együttérzés, hit, a közbenjáró ima és böjt területén? (NF)
Imaáhítat: Adjunk hálát az életünket végigkísérő isteni szabadításért! – Zsolt 71:1-2. 5-9
Bibliaóra: Kész vagy hirdetni Isten igéjét? – ApCsel 13:1-24, 42-52 (Aranymondás: 2Kor 2:17)
d.u. Beteljesült álmok – 1Móz 42:6-28
Nem mindig úgy teljesülnek álmaink, ahogy mi elképzeltük. József testvérei eljöttek gabonát vásárolni, és meghajoltak előtte, mint az álmában. De nem ismerik fel, hisz nem elveszett, eladott testvérüket keresni jöttek. Nincs bűnbánat bennük, nem keresik a jó kapcsolatokat. Miért kell sírni és szomorkodni? Még álmaink, terveink által is nevel Isten, de főleg a kivitelezés, az időben kibontakozó isteni terv a mi lelkiségünk, viselkedésünk, jellemünk formálását tűzi ki célul. Ezt keressük, ne siránkozzunk, ne panaszkodjunk, hanem figyeljünk Istenre, és segítsünk embertársaiknak, szolgáljunk feléjük!
Azért hogy álmaink beteljesüljenek Isten szerint, őreá kell figyelni, az ő tervét kell követni. Mit kell cselekedni? Embereknek segíteni, főleg lelkileg. József segít testvéreinek megváltozni, mert ennek még semmi nyoma bennük. Ez a mi feladatunk is: Isten tervét bemutatni, megélni az emberek előtt, hogy ők is cselekedhessék Isten akaratát. József bűnbeismerésre segíti őket. Ők még mindig hazudnak: „egyikünk nincs meg” (42:13). Tagadják bűnüket, takargatják vétküket, és ez nem jó. Isten akarata az, hogy a bűnt beismerjük, megbánjuk és elhagyjuk.
Hogyan vezessük rá erre a fontos dologra az embereket? Az Isten szent szeretetével. József felismerte őket, mint akik testi testvérei, de akarta őket lelki testvéreiként is látni. Ezért keményen beszél velük, vádolja őket, provokálja őket, hogy lássa, mi van bennük, hogyan gondolkodnak, és hogy látják az eseményeket. Sajnos, nem változtak. Ezért kemény beszéddel és kijózanító cselekedettel bánik velük a javukra. Börtönbe zárja őket, szabadságukat elveszítik három napra. De ott elgondolkodnak, magukba szállnak, már eszükbe jut az, hogy „testvérük könyörgött” (42:21). A szenvedés hasznos, mert az ember elgondolkodik. Ha a jólét nem serkent erre, akkor majd segít a szenvedés. És ez isteni módszer még ma is. A szülők fegyelmezhetik gyermeküket így: megfosztani egy időre egy játéktól, egy baráttól, egy időtöltéstől, elvehetik tőle telefonját, számítógépét vagy az internetet egy időre. Majd pedig, mint József tette: pénzt tett zsákjaikba, szeretetét mutatta, titokzatosan, érthetetlenül. Ez elgondolkoztatta őket: „Mit cselekedett velünk az Isten?” (42:28) – kérdezték. Valami elindult bennük, valami jó, reményteljes.
Ne legyünk álmodozók, de cselekedjük Isten akaratát az Ő módszerei által. (SzS)
