Szeptember 9 – Péntek

d.e. Törekedj szeretetre, és légy alázatos – Mik 6:1-16

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. (Mik 6:8)

Mit kíván az Úr tőlünk? Ez az egyik legfontosabb kérdés. Az Isten felé forduló, megtérő ember kérdése ez. Ez a kérdés hangzik el pünkösd napján is, a megtérni akaró zsidók részéről. Ezzel a kérdéssel fordul Pál a neki megjelenő Megváltó felé a damaszkuszi úton. Ez a Fillipiben megtérő börtönőr kérdése is.

Mi is feltettük ezt a kérdést, és jó vissza emlékezni arra, milyen buzgóan kerestük az Úr akaratát megtérésünk napjaiban. Vajon nem történt változás e téren, s ha igen, mi az oka? Megtörténhet, hogy leragadunk a vallásos formalitás és ceremónia szintjén, mint a zsidók  Mikeás idejében. Azt gondoljuk, hogy az Úr akarata kimerül abban, hogy minden vasárnap eljárunk az istentiszteletre, olvassuk a Bibliát, adakozunk, még a szolgálatban is részt veszünk valamilyen formában. De a hétköznapokban, az emberek felé egészen mást élünk meg. Az Úr azt várja el, hogy életünk az Isten és az emberek iránt való szereteten alapuljon. Az engedelmesség, a szelídség és az alázat legyen életünk irányítója, követvén Krisztus Urunk példáját (Fil 2:6-8).

Hogyan mutatod be Krisztust? Követendő példa az életed? (Incze Zoltán)

 

d.u. Az istenfélők családi boldogsága – Zsolt 128

Ígéret ez az Úr részéről, s mondhatnánk, hogy kiegészítése a Hegyi-beszédben elhangzott boldogmondásoknak. Sok ilyen „Boldogok akik …” mondatot olvasunk a Bibliában, s ezek mind ígéretek felénk.

Az ember egyik legfőbb vágya, hogy boldog legyen. De hogyan lehet az ember Boldog? Isten sok helyen ad erre választ. A boldogság gyökere az istenfélelem. Az istenfélelem kell legyen a család központja, ez kell meghatározza a család életét. A családfő becsületes munkával, a saját keze munkájából él, tisztességesen, nem másokból hasznot húzva. A becsületes munka mindig áldást hoz a családnak.

A mai felfogással ellentétben, az ige a termékeny asszonyt, és a sok gyermeket tekinti áldásnak. Milyen szomorú mikor a családban a gyermekre nem áldásként tekintenek, hanem mint valami teherre. Régebben az „áldott állapot” kifejezést használták, most a „terhességet”, mintha teherré vált volna a gyermekvállalás. A kérdés az, vajon hogyan tekintünk gyermekeinkre, mint megannyi áldás forrására, vagy teherként? (Incze Zoltán)