d.e. Menjünk az Úr hegyére – Mik 4:1-14 (4:1-5:1)
Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. (Mik 4:2)
Mikeás korában hamis békességet hirdettek hamis próféták, nem jelentették meg igazán az Úr beszédét, a nép nem kapott igaz tanítást, de most Mikeás meghirdeti azt a békességet, amit az Úr ígér és szerez népének.
Eljön a nap, jövendöli, amikor az Úr hegyén, Isten házában igaz tanítás fog hangzani. Ezzel előretekint a messiási időkre, amelyek Jézus Krisztusban, és Ő általa teljesednek majd be.
Isten gyermekeinek egyik legfőbb vágya keresni az Úr akaratát. Azt olvassuk, hogy pünkösd után a hívők minden nap foglalatosak voltak az apostolok tudományában (ApCsel 2:37-42). Szükségünk van arra, hogy nap, mint nap megjelenjünk az Úr előtt, és keressük akaratát igéjében. Szükségünk van arra is, hogy
Isten népeként, együtt, közösségben jelenjünk meg Isten előtt, az Ő házában, szívünkben azzal a vággyal, hogy Isten szolgáitól az Úr tanítását halljuk. Mert nekünk minden alkalommal ott a helyünk, amikor Isten szavát és akaratát hirdetik.
Van hála és öröm a szívedbe, hogy elmehetsz Isten házába? Hogyan tekintesz a gyülekezetben elhangzó tanításokra? (Incze Zoltán)
d.u. Tegyetek fogadalmat, és teljesítsétek! – Zsolt 76
Talán ez ellentmondásnak tűnik azzal, amit két nappal ezelőtt olvastunk. Jó, ha az ember döntéseket, elhatározásokat hoz a szívében, például az igehirdetés, vagy a reggeli áhítat megszólít bennünket, és megértjük, hogy változtatnunk kell életünk valamelyik területén. Ilyenkor elhatározás születik bennünk, és ígéret az Úr felé: „Uram meg akarok változni…”, „Mától fogva másképp akarom tenni…”, „Uram, nem akarok így élni…”
Megvizsgálhatjuk magunkat, hogy megszólít-e bennünket az Isten igéje. Van-e következménye egy-egy prédikációnak az életünkre nézve? Születnek-e döntések, elhatározások, vagy akár megszomorodás az életünkben. Pál azt mondja, hogy az isten szerint való megszomorodás üdvösséget szerez, és ha tovább olvassuk, akkor éppen azt látjuk, milyen hatalmas munkát tud végezni Isten Igéje bennünk.
Megvizsgálhatjuk magunkat, mikor hoztunk ilyen elhatározásokat a szívünkben, és megtartottuk-e azokat? Mikor szomorodtunk meg utoljára, vagy éppen mikor buzdultunk fel, teltünk be örömmel Isten igéje által? (Incze Zoltán)
