d.e. Jónás a hal gyomrában – Jón 2
Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld. De te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem! (Jón 2:7)
Valószínűleg már gyermekkorunkban hallottunk a vasárnapi iskolában vagy otthon Jónás prófétáról, akit lenyelt a nagy hal. Jónás, Amittaj fia II Jeroboám király (Kr. e. 787–747.) idejében töltötte be prófétai hivatását, illetve a királyi udvarnál is fontos feladata volt. A bibliakutatók szerint üdvpróféta. A nagy hal történetének csodája által vált halhatatlanná munkássága és Istenhez való alázatos megtérése.
Maga Jézus Krisztus is megemlíti történetét, Isten kívülálló népek, nemzetek iránti határtalan jóságát és szeretetét ábrázoló példázatként. A hal gyomrában szenvedő Jónás a mai bűnös ember jelképe is lehet, mert Isten mintegy „a hal gyomrában”, kétségeink mélységeiben hagy vívódásainkkal, okoskodásainkkal. Az Ő gondviselése ott van ugyan velünk, de magunkra hagy, mígnem megalázkodva, magunkhoz térve, összetörten hozzá térünk. Ha figyelmesen olvassuk az előírt igét, akkor felismerjük a szép, szinte zsoltárba fogalmazott imát, az összetört, megtért gyermek, a hazatérni akaró tékozló fiú őszinte kívánságát: „De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az Úrtól jön a szabadulás!” (Jón 2:10).
Ezt várja tőlem és tőled az Atya, kedves olvasóm. (MJ)
d.u. A bukás előtt felfuvalkodás jár – Péld 16:17-25
Egy régi magyar mondás jutott eszembe: „Ember tervez, Isten végez.” A nagyapámra gondolok, aki szerény tudásával áldott szolgája volt az Úrnak, és parasztbölcsességének gazdag tárházából mindig elő tudott venniegy alkalomhoz illő, frappáns mondást. A becsületes ember minden helyzetben megállja helyét. Igazat mond, pedig „ma nagyon keveset fizetnek a becsületért”.
A gazdagság nagyon sokszor a nem túl becsületes pénzszerzés eredménye. Az ember terveket készít, jogos az igyekezete, és az akarása nem elítélendő, de mindez akkor lesz eredményes, ha Istennel jár, illetve Isten vezeti útjain. A becsületes ember útja egyenes. Inkább választja a „veszteséget” Istennel, mintsem a „meggazdagodást” a világgal. A gőg, az önteltség bukáshoz vezet. Az összeomlást a fennhéjázó, dölyfös, önhitt viselkedés előzi meg. Van út, ami az ember előtt jónak, egyenesnek látszik, de az út végén vár a szakadék, vár a lelki halál.
Egy szólással zárom gondolataimat, amely sokat jelent nekem: „Aki Isten előtt le tud térdelni alázattal, mindenki előtt meg tud állni emelt fővel.” Ezt az állapotot kívánom neked is kedves olvasóm! (MJ)
