d.e. Helyettes áldozat – 1Pt 3:18-22
Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket. (1Pt 3:18)
A helyettes áldozat ismerős számunkra az Ószövetségből, amikor az ember, aki vétkezett, áldozatot hozott Istennek. Kezét reá helyezte az áldozatra szánt állatra, ami azt jelentette, hogy az állat vére által eltöröltetik a bűne (3Móz 4:29). Ez volt Isten elvárása. A Mózes harmadik könyve rendszerezi a sokféle áldozatot.
A Zsidókhoz írt levél megmagyarázza, hogy az ószövetségi áldozatok mind az Úr Jézus helyettes áldozatára mutatnak. Bemerítő János, amikor Jézusra mutatott, kijelentette: „íme, az Isten báránya, aki hordozza (elveszi) a világ bűnét” (Jn 1:29)!
A helyettes áldozatot a legszebben mégis Ézsaiás próféta jegyzi le az 53. részben. „Az Úr Őt sújtotta mindnyájunk bűnéért” (És 53:6), amit Károli így fordít: „az Úr mindnyájunk vétkét Ő reá veté”.
A helyettes áldozatban az Úr Jézus helyettünk szenvedett, így fizette meg helyettünk a bűn büntetését, örök kielégítést szerezve a bűnért. Ez az áldozat akkor válik érvényessé számunkra, amikor bűnbánattal és hittel elfogadjuk áldozatát, ami valóban Istenhez vezet bennünket, hiszen azért történt a nagy áldozat a Golgotán: „hogy Istenhez vezessen minket” (18. v.) Ez megtörténhet egy személyes bizonyságtétel által, egy gyülekezeti evangelizálás, igehirdetés, vagy egy ének által is, amely
Krisztus helyettes áldozatáról szól. Luther Márton azt mondotta erről az igei szakaszról, hogy „nem sok ilyen nehéz Ige van a Bibliában”.
Krisztus áldozata bizonyság minden idők engedetlen fiai számára, ugyanakkor bátorítás minden idők hívő népének. Nincs arról teljes bizonyosság, hogy a Noé napjaiban engedetlenkedő népek közül valaki megtérhetett volna. Isten megítélte a bűnt a Noé napjaiban, megítélte a bűnt az Ő Fiának helyettes áldozatában, és meg fogja ítélni az utolsó napon azok életében, akik nem fogadták el Jézus helyettes áldozatát.
Mit érthetünk az Ószövetség helyettes áldozatában? Térben és időben mikor történt a Krisztus helyettes áldozata? Hogyan lehet személyesen az enyém (a miénk), a Krisztus helyettes áldozata? (Tőtős János)
Imaáhítat: Könyörögjünk, hogy aki minket megismer, Krisztussal találkozhasson általunk! – Gal 2:20
Bibliaóra: A megtérés fontossága – Lk 15:11-32
Aranymondás: Lk 15:18
d.u. Az Úré a dicsőség! – 1Sám 6:1-21
A Filiszteusok, – ha nem is küldtek követséget az Úr ládájával együtt, és csak távolról szemlélték a történéseket –, lényegében azzal, amit tettek visszaküldve Izráel Istenének frigyládáját, ezt fejezték ki: „Az Úré a dicsőség”! Amikor annakidején elvitték a ládát, Fineás pap felesége így szólt: „Oda az Izráel dicsősége”. Isten nem szorult Izráelre dicsősége védelmében, aki nem is lett volna erre alkalmas. Miután Isten sok vereséget mért rájuk, a filiszteusok végre rájöttek, hogy jó lesz minél hamarabb visszaküldeni a ládát. Dágon bálványisten a földre esett az Úr ládája előtt, feje és keze letört! A papok és jövendőmondók az egyiptomi csapásokra emlékeztek, és intették a fejedelmeket, hogy ne keményítsék meg szíveiket!
A Béth-Semesiek az Úr ládájának érkezésekor áldozatot mutattak be, amivel valójában Istennek adták a dicsőséget. Bizonyság a kőszikla a béth-semesi „Jósua mezején”, amelyen az áldozatot bemutatták az Úrnak. A bibliamagyarázók egyetértenek abban, hogy a Lévita-város lakói le kellett volna takarják a ládát, annak szállítási szabályai szerint (4Móz 4:20).
Isten hatalma, dicsősége megnyilvánul nemcsak az ellenséges népeken, de Izráelen is, ha felelőtlenül bánnak a szent dolgokkal. Mennyire igaz az Isten beszéde: „a mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid 12:29)! Nemcsak a Béth-Semesiek szenvedtek ilyen csapást, hanem Áron pap fiai is, amikor nem az isteni elvárások szerint forgolódtak az Úr közelségében.
Ha Isten Igéje szerint bánunk a szent dolgokkal, például az úrvacsorával (1Kor 11:29), az kedves az Úr előtt.
Kirját-Jeárimba folytatódott a szent láda útja, az Abinádáb házába, ahol Eleázárt rendelték a láda őrizetére. Évekkel később Dávid akarta felvinni a ládát Jeruzsálembe, akkor pedig Uza halt meg vakmerőségéért, amikor meg akarta tartani a ládát. Dávid király akkor nagyon megrettent. A szent láda útja rengeteg tanítást tartogat részünkre a szent dolgokhoz való felelősségteljes viszonyulásunkkal kapcsolatosan.
Obed-Edomnál csak három hónapig maradt a láda, mégis Isten áldása áradt mindarra, amivel bírt! Intésül szolgál részünkre mindez, hogy Isten jelenlétének tudatában, mindig Néki adjuk a dicsőséget, így áldása gazdagon kiárad reánk.
Ma a szívünk kell legyen a „szövetség ládája”, az Isten törvénye pedig a szívünk hústábláira kell legyen felírva (2Kor 3:3). Ma a szívünk kell legyen a Szentlélek temploma, és Övé kell legyen minden dicsőség! (Tőtős János)
