d.e. Mindig emlékezzetek ezekre! – 2Pt 1:10-18
Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem. 15 Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről. (2Pt 1:14-15)
Jób, Jákób, Józsué, Sámuel, Zsoltáros, János apostol, végül Péter – nagyszerű válogatás az öregemberek közül! Mindegyik volt fiatal is, ahogyan a legtöbben magunk is megöregszünk. Sikerült a héten elmélyülni egy kicsit ebben a bennünket személyesen is érintő témában?
Tisztelni, szeretni őket; hallgatni rájuk, vagy éppen segíteni nekik. És persze, fölkészülni arra, hogy maholnap mi mondjuk az idős ember könyörgését, s talán éppen azt kapjuk, amit korábban mi adtunk.
A porsátorát letenni készülő Péter (lehet ezt érezni előre?) fontosnak találja, hogy leírja élete legnagyobb élményeit, hogy halála után is emlékezzenek rá. Van ilyen fontos tartalma az életünknek? Péterének volt: személyesen találkozott az Üdvözítővel, szemtanú volt, tanítvány (16-18).
Elmondta már sokszor, de fontosnak látja, hogy le is írja. Emlékeztetlek, bár ismeritek mindezt (12. v.). Unod, amikor újra meg újra hallod ugyanazt pl. az idős szüleidtől, vagy éppen a szószékről? Ne und, ha be akarsz menni Krisztus örök országába!
Elköltözésed után mire fognak emlékezni szeretteid? Mit mondtál el nekik újra meg újra? (HG)
d.u. A bálvány kudarcot vall – Ézs 46:1-13
A hét végére értünk. Ma esti igénk a délutáni és a délelőtti üzenetekből is elénk hoz egy-egy gondolatot. A bálvány kudarcot vall. Tehetetlen, válaszolni sem tud, nevetséges – azzal együtt, aki bízik benne. Leroskadnak, összerogynak, maguk is fogságba kerülnek – a bálvány és imádója.
Isten viszont ősz korunkig, vénségünkig velünk marad (4. v.); Ő hordoz bennünket, nem mi Őt. Hála néki! Istenünk olyan, akinek tervei vannak, s azokat meg is tudja valósítani. Szabadításom nincs már messze – üzente Ézsaiással, és a prófétákkal. Nem is késett, s végül is nagyobb volt, mint amit bármelyik próféta gondolhatott volna. Visszahozta őket a fogságból, s újra ott énekelhettek a Sionon. Aztán, váratlanul, de nem előkészítetlenül, öröktől fogva létező terve szerint szabadulást szerzett ékességének, Izráelnek, elküldve közéjük az időnek teljességén a Messiást. S az is kiderült, hogy a Messiás, görögül Krisztus, az egész világ Üdvözítője lett.
A bálvány kudarcot vall, az Úr pedig az egyetlen Isten, aki a Jézus Krisztusban hívő fiatalnak, középkorúnak és idősnek egyaránt üdvösséget, örök életet tud adni. Nincs kérdés, hozzá ragaszkodunk! (HG)
