d.e. János a száműzött tanú – Jel 1:1-11
Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. (Jel 1:9)
János volt az egyik legfiatalabb tanítványa az Úr Jézusnak, de a legmagasabb kort is ő érte meg. Tanítványtársai már mártírhalált haltak, amikor őt még valami különleges feladattal bízta meg a feltámadott Úr.
Halászni – hálóval, vagy az apostolok lován a falvakat járva – már nem tudott, de a Pátmosz szigeti száműzetése során (ahova a Jézusról szóló fiatalos bizonyságtételéért került) olyan feladatot kapott, amit senki más. A szolgálat legtöbbször egészen személyes. Fiatal, közép és idős korban egyaránt kap feladatot az Úr gyermeke. Rád mit tud bízni Urad?
Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek! - mondja a feltámadott Jézus, aki szeretett minket, és vére által megszabadított bűneinktől. Akié minden dicsőség és hatalom. Aki vissza készül, s eljön úgy, hogy minden szem meglátja Őt. Azok is, akik átszegezték, s azok is, akik szeretik és szolgálják Őt.
A Bibliánk utolsó könyvét rendeli meg Jézus – s erről mit sem tud János. De nem baj, ő csak a látnok, mi vagyunk a hallgatók. Kik lehetnek azok a boldog olvasók (3. v.)? (HG)
d.u. Az Úré a föld és lakója – 3Móz 25:23-28
Uralkodik az ÚR! Szilárdan áll trónja. Igen, ehhez a sorozathoz jól illeszkedne az 1Kor 10:26: „Az Úré a föld és annak teljessége.” Esti igénk azonban valami másról szól. Mózesen keresztül most az Úr mint tulajdonos szólal meg és a tulajdona használatára vonatkozó parancsolatokat ad. Amíg az általa teremtett hatalmas földgolyóra gondolunk, nem jut eszünkbe, hogy nem elméleti kérdésről van szó, hanem olyan gyakorlatiról, mint a talpam alatt lévő föld sorsáról, vagy a telekről, amelyen a házam épült. Ha a világ nem is érti, a Bibliát ismerő hívők (zsidók és keresztyének) érthetnék Isten földdel kapcsolatos rendelkezését. Értjük is, csak a megtartásával van bajunk.
Az ötvenedik esztendő: az elengedés éve legyen! Tegyétek visszaválthatóvá a földet – azt, ami a birtokotokban van! Ma nem csak ezt, hanem az ennél is általánosabb rendelkezést is folyamatosan megszegjük: „Ne csalja meg senki a honfitársát. Féld Istenedet.” (17. v.) Isten az embertársaink kihasználását is tiltotta (27. v.). Ha az Úré a föld, számadással tartozunk érte. Ha a miénk, ahogyan képzeljük, akkor kezdődik meg a másik kihasználása. Testvérem, te ne vegyél részt ebben! (HG)
