d.e. Igazán hívő? – 2Kor 13:1-10
Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. (2Kor 13:5)
Korinthusban sokféleképpen gondolkodtak a hívő élet megéléséről. Ez ma is így van, sokan sokféleképpen fogják fel hitük megélését. Egyesek a Krisztus szabadságában élték és élik hívő életüket, míg mások szabadosságban, ami a bűnökben való élést is jelentheti. Tedd fel te is a kérdést magadnak, hogy valóban hitben vagy-e? Vizsgáld meg magad ma reggel, hogy Krisztus valóban benned él-e?
Egyesek talán abban látják életük hitelességét, ha különböző emberi rendeleteket megtartanak, vagy a megszokott módon dicsérik Istent, és ez alapján ítélik meg önmagukat. Az igazán hívő ember azonban az, aki Isten gyermekévé lett és a Szent Szellem által átélte az újjászületést. Az ilyen hívő emberek egyre inkább
Megváltójukhoz akarnak hasonlítani, és teljes mértékben átadták az irányítást Krisztusnak. Aztán, az igazán hiteles keresztyénben megvan az a szeretet, amely Krisztusban is volt az elveszett emberek iránt.
Mi bizonyítja számodra, hogy igazán hiszel? Hogyan fogadod, amikor intenek, mert nem Isten akaratát követed az életviteledben? (TR)
d.u. Isten győzelmet ad szolgájának – Zsolt 18:1-8. 17-20. 50-51
Dávid tizenhat éves volt, amikor Sámuel Isten parancsára felkente királlyá. Harminc éves korában lett király. Hosszú idő telt el addig. Szenvednie kellett Saul féltékenységétől és üldözésétől, és más ellenségeitől. Mennyit formálódott, mennyi mindenre megtanította Isten a nehéz évek alatt azt, aki az Úr szíve szerint való ember. Sok lelki küzdelem, bizonytalanság, szabadulás, gondviselés és oltalom átélése után születik meg ez az ének, amelynek első mondata: „Szeretlek Uram, erősségem!” Az Úr ígéreteiben hűségesen bízva erősödik meg Dávidban a ragaszkodás, az Isten szeretete. Ennek a szeretetnek a kifejezése a sok hálaadó ének, az Istent dicsőítő ima. Istennek tulajdonítja a megtartást, a szabadulást, a győzelmet. Nem jut eszébe, hogy miért is nem lett ő már azonnal király a Góliát legyőzése után. Elismeri, hogy Isten igazságos, hűséges, az erőt és a győzelmet ő adta, Istennek tulajdonít mindent. Isten nem mindig a mi elképzelésünk szerint cselekszik, de akarata és terve beteljesül a benne bízókon. „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12:9). (EZ)
