d.e. Önvizsgálatra hív – 1Kor 11:26-30
„Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.” (1Kor11:28)
Az úrvacsorában emlékezünk az Úr Jézus Krisztus szenvedéseire és az ő értünk végzett munkájára. Ilyenkor a hívő ember hit által erőt nyerhet, újból elkötelezve magát az Úr szolgálatára.
Kik járulhatnak az Úrvacsorához? Az Úrvacsora csak azoknak rendeltetett, akik életében történt a Szentlélek általi újjászületés, a Jézus vére által való megtisztulás. Az Úrvacsora azonban nemcsak emlékezés az Úr Jézus Krisztus halálára, hanem felhívás is minden hívő felé, hogy nézzen önmagába, és tartson önvizsgálatot (27. v). Isten gyermekeinek tudatosítaniuk kell, hogy önmagukban nem lennének méltók az úrvacsorára. De akkor milyen méltatlanságra utal Pál apostol? Az 1Korintus 11-ben a kontextus elmondja.
Méltatlan az, aki a gyülekezetben a szakadást munkálja. Aztán, Korinthusban az esti istentiszteletekre ennivalót is vittek magukkal az atyafiak, és mindenki elfogyasztotta amit vitt. A szolgák, mivel dolgoztak, később érkeztek meg, és nem tudtak ennivalót vinni. A szabadok viszont korábban megérkeztek, és jót ettek, mire emezek megérkeztek. Ráadásul jócskán megkóstolták a magukkal vitt bort is. Mindennek az lett a következménye, hogy egyesek jóllaktak, míg mások eközben éhen maradtak (21. v). Ilyen állapotban és lelkülettel emlékezni Jézus Krisztus szenvedéseire és halálára, vétkezést jelentett az Úr teste ellen.
Önvizsgálatot kell tartsunk az Isten jelenlétében, az ő szentségére tekintve. Ez a magunkba szállás arról szól, hogy hozzuk bűneinket az Úr Jézus keresztje alá, azzal a vággyal a szívünkben, hogy meg akarunk szabadulni és meg akarunk tisztulni ezekből. Akarunk megújulni! Nem a testvéred vagy az elöljáród, hanem saját magad vizsgálatára szólít fel Isten Igéje. Tedd meg te is ezt az önvizsgálatot, Isten kegyelmében bízva, tőle várva a változást!
Mit jelent számodra az úrvacsorai közösség? Hogyan lehet ez olyan áldássá, aminek Isten örül, és téged is erősít? (TR)
Imaáhítat: Könyörögjünk, hogy rendezett szívvel hozhassuk az Úr elé áldozatainkat! – 3Móz 22:29
Bibliaóra: Éljünk hűséges sáfárokként! – Lk 16:1-13
Aranymondás: Lk 16:10
d.u. Az Úré a győzelem – 1Sám 7:1-13
Csak Isten segítségével szabadulhatott ki Izrael a mélységből, amelybe belecsúszott. A nyomorúságba, a tudatlanságba vezetett az út, amelyen a bírák korában járt a nép, hisz „mindenki azt csinálta, amit jónak látott” (Bír 21:25). Ha a papok és vezetők sem járnak Isten akarata szerint és nem tudják, hogy mit kell tenni, akkor „odavan Izrael dicsősége” (1Sám 4). Amikor Isten segítségére szorul a nép, akkor nem elég az Úr szövetségének a jelképéhez futni, vagy azt magukkal vinni. Isten személyes jelenlétét elveszítette Izrael, mielőtt még a ládát a filiszteusok elvitték volna. Ez igaz a mai korban is. Ha Isten segítségére van szükségünk, akkor nem elég a Biblia, a gyülekezet, még a jó szándékú egyéni vagy gyülekezeti tevékenységekben való részvétel sem. Isten személyes jelenléte hiányozhat egy ember életéből, miközben vallásos tevékenységekben részt vesz. 20 éve, sok ideje ott volt a frigyláda Izraelben, de az Úr személyes jelenléte hiányzott. Sóhajtoztak, siránkoztak az Úr után, mert hiányzott. Ez vezetett a megtéréshez.
1. Miért térjünk meg az Úrhoz? – Mert szükségünk van a segítségére, a bocsánatára, mert szűkölködünk az Úr dicsősége nélkül, mert jelenlétének a hiányában mindenki tévelyeg, a helyes utat, az örök célt nem találja. Vannak, akik csak a bajban keresik Istent, mint egy hibaelhárító gyorsszervizt, és csodálkoznak, hogy Isten nem válaszol. Ezt élte át Izráel is (1Sám 4:3-11). Sámuel rámutatott arra, hogy Isten megmenti őket, ha megtérnek. Megtérésre mindenkinek szüksége van (ApCsel 17:30).
2. Hogyan térjünk meg? Tiszta szívből, őszintén és teljesen eltávolítva a régi isteneket, megvallva, megbánva és elhagyva a régi bűnöket, odaszánni magunkat teljesen az Úr szolgálatára, akaratának teljesítésére, ezt jelképezte a földre öntött víz, amit nem lehet fölszedni.
3. Mi a következménye a megtérésnek? Isten jelenléte, a vele való személyes kapcsolat pótolja egyedül azt a hiányérzetet, ami után sóvárog, vágyakozik lelkünk. Egyedül Isten bocsánatában rendezhetjük az elrontott múltat, ő tud csak szabadítást adni. Nem volt kötelező a népnek ekkor a böjt, de önként vállalták. Amikor a személyes kapcsolat helyreáll Istennel, akkor a lelki tevékenységekre a szeretet késztet. Az ellenség támadni fog, de Isten ad győzelmet. (EZ)
