d.e. Megtérés – ApCsel 17:29-31
A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. (ApCsel 17:30)
Pál apostol az athéni Areopágoszon megtérésre szólította fel hallgatóit. Az evangélium kijelenti, hogy a tudatlanság idejét elnézte az Isten. A bálványok és bűnök mögött a sötétség fejedelme áll, aki nem akarja elengedni áldozatait.
A megtéréssel azonban lezárul a sötét múlt és a tudatlanság ideje. Isten hirdeti mindenkinek a megtérést (30. v.), mert „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2:4). Így hirdette a görögöknek, így jutott el az evangélium hozzánk is, mert folyton küldte és küldi az Ő követeit a megtérés üzenetével.
A Biblia hangsúlyozza a mai nap fontosságát (Zsid 4:7). A megtérés elhalasztása a Sátán munkája. Pál az ítéletnap bizonyosságára való figyelmeztetéssel sürgeti a megtérést (31. v.). Ezt a napot senki sem kerülheti el, az ítéletet pedig a feltámadott Krisztus által fogja megtartani.
Mit szólsz ehhez a véleményhez: „Mindegy, hogy miben hiszel, csak legyél vallásos”? Miért olyan fontos a mai nap a megtérésre nézve, a Biblia szemszögéből? (TJ)
d.u. A megdicsőülés hegyén – Mk 9:2-8
Nagy kiváltságban volt része a szűkebb tanítványi körnek azzal, hogy együtt lehettek Jézussal a megdicsőülés hegyén. Péter, Jakab és János más alkalommal is be volt avatva olyan titkokba, amibe a többi tanítvány nem, például a Jairus leányának feltámasztásánál (Lk 7:51), vagy a Gecsemánéban való imádkozásnál (Mt 26:37). Lukács feljegyzi, hogy imádkozás közben változott el az Úr (Lk 9:29).
Imádkozás közben minket is megváltoztat Isten. Betölt az Ő Lelke és közelségének dicsősége.
Csodálatra méltó Mózes és Illés megjelenése is. Különösen azután, hogy Mózes természetes halállal halt meg, Illés pedig elragadtatott. Ugyancsak Lukács jegyzi fel, hogy beszédtémájuk az Úr Jézus halála volt (Lk 9:31). Elérkezett a pillanat, amiről Mózes és a próféták bizonyságot tettek, hogy az Úr Jézus engesztelő halála beteljesedjék.
Péter hajlékkészítési ajánlatára a Mennyei Atya válaszolt a dicsőség felhőjéből: „Ez az én szeretett Fiam, rá hallgassatok” (7. v.). A természetfeletti történések, – az Úr Jézus elváltozása, Mózes és Illés megjelenése, a dicsőség felhője, a Mennyei Atya beszéde a megdicsőülés hegyén –, életre szóló meggyőződést hagytak a tanítványokban, amiről Péter így emlékezik meg: „együtt voltunk vele a szent hegyen” (2Pt 1:18). (TJ)
