d.e. A menny a szentek helye – Jel 21:9-27
„Tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.” (Jel 21:27)
Hívő életünket az örök élet fényében éljük. Igen szomorú volna, ha évente csak egy napon, az örökkévalóság vasárnapján foglalkoznánk ezzel a témával. Van örök élet, van örökkévalóság. Milyen nagy boldogság ezt tudni és másoknak is megvallani! Sokan vannak, akik erről nem akarnak tudni.
Még a hívő nép között is van, aki nem sokat törődik vele. Pedig ez meghatározza minden ember életét és jövőjét. Ebben a kérdésben Isten igéje a biztos alap (Préd 3:11). Teremtő Istenünk nem hagy senkit tudatlanságban. Van sokféle emberi vélemény, de Isten örök igéje hirdeti, hogy létezik mennyország és pokol. Ma ezzel szembesít minket.
Kegyelmes Urunk minden embert a mennybe hív. Igénk a mennyei Jeruzsálemről szól. Jézus magához hív, hogy nyugalmat és örök életet adjon (Mt 11:28.Jn 5:24). Ezt a hívást hirdetjük mi is, akik a mennyei Vőlegény menyasszonyai vagyunk (9b. v.). Krisztusban itt van Isten országa. Ez minden képzeletet meghaladó igazság. Drága kincs, amiért érdemes mindent kárnak és szemétnek ítélni.
Az Úr Jézus Krisztus maga a mennybe vezető út. Minden ember útja az örökkévalóságba vezet. De a nagy kérdés az, hogy hová? Mert két lehetőség van, a menny, vagy a pokol; az örök élet, vagy az örök kárhozat! Jézus emberré lett, hogy váltsághalálával a benne hívőknek út legyen a mennybe (Jn14:6). Egy kedves lelki énekünk ezt mondja: „Bizton eljutsz a mennybe, ha bizalmad van Benne!”
A mennyország a szentek helye. Azoké, akik megtértek, újjászülettek, ruháikat megmosták a Bárány vérében (Jel 7:14). Ez szükséges és lehetséges. E nélkül meg nem láthatja Őt senki (Jn 3:3,5). Földi életünk legnagyobb csodája, hogy a Krisztusban való hit által a mennyország polgárai lehetünk. Megváltónk mondja Jn 14:2-3-ban: „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek... hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek”. Üdvbizonyossággal élünk a földön, mert nevünk be van írva az Élet Könyvébe (27. v.). (KS)
Imaáhítat: Könyörögjünk, hogy az Úr hű tanúiként egykor örök dicsőségre támadhassunk fel! – Dán 12:2-3
Bibliaóra: Az Emberfia eljövetele – Lk 17:20-37
Aranymondás: Mt 24:44
d.u. Nem csüggedünk… – 2Kor 4:16-5:1
Mindannyian hajlamosak vagyunk a csüggedésre. Pál apostol azt mondja a Szentlélek által: „Ezért tehát nem csüggedünk” (16. v.). Megrendítő, amit szenvedéseiből felsorol, s azt is tudjuk, hogy ez a szenvedés mártírhalállal ér véget. (Lásd a 4., a 6. és a 11. részt.) Az egész élete mártírság volt. Igaz, hogy előre megmondta neki az Úr, hogy sokat kell majd szenvedjen az Ő nevéért (ApCsel 9:16). Ez a szenvedés megtérésével kezdődött, és több mint 30 éven át folytatódott. Szavai mögött ott van „az aranyfedezék”, amelyet egész élete bizonyít. Törékeny cserépedényében ott van a drága kincs. A nehézségek között, csüggedés helyett imádkozik, örül és énekel (ApCsel 16:25). Van kiút a csüggedésből!
Élő Megváltónk van, akire hittel nézünk, s aki felül emel a gyakran megkísértő csüggedésen. Ő győzött bűn, halál és pokol felett. Általa mi is győzni fogunk. Hiszünk, azért szólunk. Az életé a diadal. Benne vetett hitünk és reménységünk lelkünknek biztos és erős horgonya. Az ige által bátorítást és erőt kapunk. Ő biztos segítség a nyomorúság idején. Rá mindig számíthatunk, mert hű ígéreteihez. Jézusra nézünk, hogy lelkünkben megfáradva el ne csüggedjünk (Zsid 12:1-3). Övé minden hatalom mennyen és földön (Mt 28:18).
Mindennap betölt az örök élet reménysége és boldogsága. Az apostollal és szenvedő hittestvéreivel együtt mi is látjuk, hogy a szenvedéseink nem erőtlenítenek el, hanem a menny felé segítenek. Isten szeretetétől senki és semmi el nem szakíthat. Szent mérlegelést végzünk, és látjuk: a szenvedéseink könnyűek és rövid ideig tartanak, a menny dicsősége pedig igen nagy és örökkévaló. Hit által látjuk a láthatatlant, az örökkévalót. Hiszünk a dicső feltámadásban. Minden vágyunkat és figyelmünket az örökkévalókra irányítjuk.
Hittel valljuk, hogy az Isten által elkészített mennyei lakásunk készen vár ránk (5:1). Az örök boldogság számunkra valóság. Fényében élünk és járunk. Lefoglal, betölti egész lényünket. Naponként új erőt áraszt belénk minden nehézség között. Bizonyságot téve mi is hirdetjük Pállal: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil 4:13). Bár földi sátorunk omladozik, készülünk örökkévaló mennyei házunkba. Imádságos szívvel énekeljük: „Epeszt a vágy az öröklét után, itt minden mulandó és hiú fény csupán, ott messze túl, az aranypartokon, ott fog kikötni egykor hithajóm”! Félre tehát minden csüggedezéssel! Legyünk bátrak és erősek az Úrban és az Ő hatalmas erejében! (KS)
