November 27 – Advent I. vasárnapja

d.e. Az imádkozás nagy lehetősége – 1Jn 5:13-17

Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle. (1Jn 5:15)

A Jézus Krisztussal való közösségből fakadóan van egy nagyszerű lehetőségünk: az imádkozás.  Mi, egyszerű emberek megszólíthatjuk a mindenség királyát. Isten kész meghallgatni bennünket Jézus Krisztus által. A hit képezi az alapját az egész keresztyénségnek és az imaéletünknek. Sokan eljutnak addig a pontig, hogy hisznek Istenben, de ennél tovább már nem mennek el. Az ige konkrétan mondja ennek az igeszakasznak is az elején, hogy az, aki hisz Isten Fiának a nevében, üdvözül. Hiszel te igazán Jézusban? Hiszed azt, hogy érted is meghalt?

Legtöbbször, amikor valami bűnt látunk felebarátunk életében, hajlamosak vagyunk cselekedni, vagy elvárni azt, hogy más cselekedjen, vagy éppen ennek az ellenkezője: közömbösek maradunk. Isten adta az imádság lehetőségét, ő az, aki igazán meg tudja oldani a problémát. Nem egyszer tapasztaltuk meg már gyülekezeteinkben azt, hogy amikor Isten elé álltunk imában, Isten a tékozló fiakat visszahozta az atyai házhoz, vagy betegségben levőket gyógyított meg, vagy különféle problémákra adott megoldást. Ez a lehetőség fenn áll ma is.

Mik azok a dolgok, amiket Istentől szeretnél megkapni?
Melyek azok a területek, ahol várod, hogy Isten cselekedjen?
Kik azok a személyek, akiknek az életében változást szeretnél látni?
Ő meghallgat téged, és kész cselekedni, mert Ő szeret! (BLD)

 

Imaáhítat: Magasztaljuk az Urat, hogy visszatérésekor örökre véget vet a halálnak és övéi gyalázatának – Ézs 25:8-9
Bibliaóra: Várakozzunk aktívan! – Lk 19:11-27
Aranymondás: Zsid 10:37

d.u. Térjetek meg, hogy életetek legyen! – Ez 33:10-20

Vannak olyan folyók, amelyek bő vízhozammal indulnak el, de nem érkeznek meg a tengerig, óceánig, mert elvesznek a part menti homokban. Lehet valakinek lelkileg nagyon jó elindulása, ha nincs kitartás és hűség, ha jól indult is elvész: „Az igazat nem menti meg igazsága, ha vétkessé válik” (12. v.).

Igénk az őrálló felelősségéről beszél. Az Úr üzenetet ad szolgájának, amit át kell adnia Izráel házának. Először is egy hívást kell továbbítania: azok számára, akik bűneik terhe alatt roskadnak, van lehetőség a megszabadulásra. Ez egy nagyon jó hír! „Életemre mondom, így szól az én Uram, az Úr, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.”

Láttam már embereket, akik ezt nagyon komolyan vették, és megváltozott ezáltal az életük: lehullt a bűnteher és eljött a felüdülés. Nagyon édes tud lenni a kegyelem, ha valaki a bűn keserűségét és sorvasztó hatásait megtapasztalta.

Másodszor a prófétának a figyelmeztetést is át kell adnia. „Az igaz sem maradhat életben, ha vétkessé válik.”  Hogyan válik az igaz vétkessé? Úgy, hogy először szívében megalkuszik, enged a kívánságnak, majd az megfoganva bűnt szül, tett lesz belőle, amiket nyíltan vagy rejtetten követ el. Van úgy, hogy Isten többször is figyelmezteti az ilyen embereket, próbákat is megenged, de csak a sokadik figyelmeztetés ébreszti fel. Viszont, ha valaki visszatér az Úrhoz, megújul vele a kapcsolata, Isten elfogadja és helyreállítja. Ennek is a töredelem és az igazi bűnbánat a feltétele, hogy jóvá tegye azt, amit elrontott. Visszaadja a zálogot, a rablott holmiért kártérítést ad, soha többet nem tesz olyat, hogy valakitől valamit elvegyen, vagy valamivel megkárosítsa. Ezt így mondja az igénk!

Kedves olvasó, megkezdődik újra az ádvent, a várakozás ideje: Te mit vársz az Istentől? Mire van szükséged? Mit tegyen veled?  Ha helyreállásra és megújulásra, ezt kérdd Tőle, de te teljesítsd a feltételeket, amelyeket most az ige megvilágított, mert így lesz meg a megígért nyugalmad. (BLD)