d.e. Az elhurcolt kapu – Bír 16:1-3
Sámson azonban csak éjfélig maradt; éjfélkor aztán fölkelt, megragadta a városkapu ajtaját a két ajtófélfával együtt, és kiszakította zárastul, majd a vállára vette, és fölvitte a hegytetőre, Hebrónnal szemben. (Bír 16:2)
Sámson érdekes személyisége az Ószövetségnek. Isten kiválasztotta, hogy Izráel elöljárója legyen, és megajándékozta különleges fizikai erővel, amelyet a filiszteusok elleni harcban hasznosított. Ereje miatt legyőzhetetlennek érezte magát, és jelentkezett viselkedésében egy bizonyos féktelenség.
Szabadjára engedte testi vágyait, és erkölcstelenségre adta magát, méghozzá a filiszteusok városában, ahol jobban lehetett dühöngeni. Veszélyt sejtve, az éjszaka leple alatt, a városkapu ajtajával együtt távozott, magával cipelve azt többtíz kilométeren át. Nagy dolog ekkora hőstettet véghezvinni! Ma is vannak, akik szeretnek az erejükkel, a vakmerőségükkel dicsekedni. Az erős emberek versenyét azonban az nyeri meg, aki tud uralkodni a maga indulatán (Péld 16:32).
Jellemzi-e életed valamelyik területét a féktelenség?
Miért nehéz az önuralom gyakorlása?
Döntsd el, hogy életed melyik területén fogsz nagyobb fegyelmet és önuralmat gyakorolni! (FGy)
d.u. Értsünk egyet a jóban! – Jób 34:1-4
Jelenlegi felbolydult világunkban nagy hiánycikk az egyetértés. Érdekek állnak szemben egymással, az önzés, a hatalmi harcok megakadályozzák az egység kialakulását. Az az egyetértés pedig, ami mégis létrejön emberek között, nem mindig szolgál jó célt. Bábelnél nagy egyetértés volt, de Isten dicsősége ellen irányult (1Móz 11:1-9). A főpapok és a nép vezetői nagy egyetértésben döntötték el, hogy Jézust megölik (Mt 26:3-4).
Elihú bölcsen mondja Jóbnak és barátainak: „értsünk egyet abban, mi a jó.” A Jób könyvében leírt beszédek azt bizonyítják, hogy mindenkinek van saját véleménye arról, hogy mi a jó, mi a helyes. Így van ez néha családunkban vagy közösségeinkben is. Az emberi önigazult lelkület csak vádakat fog szülni. Mindig lesz egy hibás, egy bűnbak a közösségben. Hogy lesz ebből egyetértés? Csak úgy, ha megengedjük Istennek, hogy Ő mondja meg nekünk, mi a jó. Amikor előtérbe kerül Isten akarata, és eltörpül az „én”, akkor valósulhat meg az apostol kérése: „ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek” (Fil 2:2). (FGy)
