d.e. A megtérés lerombolja a skatulyákat – Mt 21:28-32
Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába. (Mt 21:31)
Csak az igazság felismerésére jutottunk el, vagy az engedelmességre is? Nem az a lényeg, hogy ki honnan startol, hanem az, hogy meddig jut. Vannak üres ígérgetők (írástudók, farizeusok), és vannak magukat megalázó törekvők (lecsúszott életek). Olyan jó az Ő szavára ébredni és kegyelemért kiáltani! Mondd el neki, hogy mit képzeltél magadról, és hogyan vélekedtél másokról. Mondd el azt is, hogy büszkeséged elakasztott, és a lenézettek már rég megelőztek.
Továbbjutásunk feltétele a büszkeség köntösének levétele. Atyánk ad elénk példákat, akiken keresztül bemutatja újjáteremtő hatalmát, és hallatja Fiában elkészített megoldását. János ez a ragyogó élet volt: Jézust várta, hirdette, dicsőítette. Aki Urunk nyájához akar tartozni, annak az Ő halálába kell belemerítkezni. Mit ér az az igazság, amelyikkel a mennyet csak kívülről szemlélhetem? Azzal az igazsággal, amelyik a kritikától hangos, és nem a kegyelemtől alázatos, csak elkárhozni lehet!
Ki vagy? Az, aki Istennek csak ígérgetsz, vagy aki szolgálsz? Az engedelmességet mérlegeled, vagy cselekszed? A megváltottakkal leszel egy, vagy az éneddel maradsz egyedül? (BV)
d.u. Bűnbánat vagy képmutatás – Lk 7:36-50
Ha Jézus leleplezi életünk, mennyi lesz az értékünk? Simon azért hívja Őt magához, hogy kipróbálja. Az asszony pedig azért keresi, mert kipróbálta. Ha még nem rendezted Jézus által vétkeidet, akkor meg kell, hogy szégyenüljön az életed. Megváltónk sokkal többektől kap meghívást, mint szeretetet. Ma a mi Hozzá történő viszonyulásunk kerül mérlegre. Lehet Őt keresni igeolvasásban, igehirdetésben, imádságban, éneklésben…, és lehet Őt minden állomáson kritikával illetni. Elmondhatod, hogy találkozgattál vele, de amikor Ő fog ezekről a találkozgatásakról nyilatkozni, akkor szégyenkezned kell: „Semmit nem kaptam Tőled, amivel kifejezésre juttattad volna szeretetedet!” – Házad nyitva, asztalod terítve, a szíved pedig hitetlenséggel és kritikával telve. – Vigyázz!
És megjelenik valaki, aki nem a kritikusokra figyel, hanem Jézusra, aki felé szíve szerelme hajtja. Ha szívünk Vele van telve, mert vétkeinket drága áron rendezte, akkor nem számít, hol található, csak az számít, hogy elérhető és szerethető. Ez a különbség a képmutató vendégfogadók, és a megtisztított szerelmesek között. (BV)
