Március 29 - Kedd

d.e. Feltámadva Krisztussal – Kol 3:1- 4

A vakondnak és a szirti sasnak nagyon eltérő a szemlélete, az érdeklődési köre. Hamar felismerhetők alakjukról, aktivitásukról. Egyik sem tehet róla; nem tanulta, ez a természete. Egyikből sosem lesz a másik. A biblia szerint legalább ilyen nagy a különbség az ó és az új ember és a természetük között. A régi a sötétben él, azt szereti, cselekszi, mert gonosz (Jób 24:13-17; Jn3:19-20). A világosság a halála.

Akinek elég a régiből, változtathat. Meghalni Krisztussal együtt: megbánni, megvallani, levetni, rendezni a régit és ezt felvállalni a bemerítésben nyilvánosan. Feltámadni Krisztussal a Lélek által, azaz elfogadni hittel az Ő áldozatát, feltámadását.

Az új ember világosságban jár, az egek magasságait fürkészi (Jób 37:22), belát Isten lakóhelyébe (ApCsel 7:55-56), itt csak a szükségessel törődik. Keresi Isten országát és igazságát. Mi van vagy mi nincs odafönn, mind meg van írva. Krisztus ott van Atyja jobbján, benne életünk el van rejtve, ez nekünk elég! HH 460 (Király György)

 

d.u. A feltámadás ereje – Fil 3:8-11

Sokféle erő van a mindenségben, fizikai és szellemi erő, és mind láthatatlan.  Erő nélkül nincs semmilyen ténykedés. Jézus Krisztusnak a legnagyobb erő adatott: az élet, a feltámadás, a feltámasztás ereje. Ha nehéz megérteni, magyarázni a mágneses, elektromos, gravitációs, szuggesztiós meg a többi erőt, én a feltámadás erejét még kevésbé fogom tudni megértetni. Meg sem próbálom. Pál apostol is csak sóvárog utána – bár részese – szeretné jobban megismerni, betöltekezni vele. Ezt tehetjük, tegyük mi is! Csodáljuk a természetben, az újjáteremtésben! Engedjük hatni bennünk (Mk 6:56)! „Kívánjátok az Urat és az Ő erejét!” (Zsolt105:4, Károli)
 

Tavasz jöttén, ha a nap sugára felragyog hófödte bérc fölött,
Alvó fáknak rügyeit kibontja, kis virág a réten ránk köszönt.

Refr. Szívem ujjong feléd, Uram, Isten, látva mit tesz ősi, szent erőd,
         Égen-földön általa él minden, térdre hullok hatalmad előtt.

Bűnnek foglya, rideg börtön mélyén, rettegésben tölti életét,
Ámde fény gyúl legsötétebb éjén, szabad lesz, és zengi énekét. Refr.

Idők végén dördül erős szózat, fújja kürtjét égi trombitás,
Sírok nyílnak, élednek a holtak, ha eljön a nagy feltámadás. Refr. 

 (Király György)