d.e. Lemondás a mi védelmünkben – Mt 26:36-56
Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? (Mt 26:53)
Az események helyszíne a Gecsemáné – „olajprés” – kert. Nagycsütörtök éjszaka Jézus itt gyötrődött, imádkozott arcra borulva. Kérte az Atyát, hogy „ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár” (39. v.). Szüksége is lett volna, igényelte is tanítványai – különösen Péter, János és Jakab – segítségét az imádkozásban, hiszen ők a megdicsőülés hegyén is vele voltak. De most, minden korábbi fogadkozásuk ellenére, nagyon gyengéknek bizonyultak. Háromszor is visszament hozzájuk, és ugyanannyiszor alva találta őket. Harmadik visszatérése után az önmagáról lemondó, de tanítványairól gondoskodó Mestert látjuk, aki kész a sötétség serege élén érkező Júdással szembenézni. Ez a sereg fáklyákkal, kardokkal és botokkal felfegyverkezve jött elfogni őt. Júdás megcsókolta a Mestert, így adva jelet annak elfogására. Jézus megengedi, hogy az áruló Júdással jött sötét sereg elfogja, hogy ezáltal tanítványai számára védelmet biztosíthasson.
Mi késztette erre a lemondásra az Urat? Tudták-e, tudják-e tanítványai megfelelő módon értékelni az Úr által számukra biztosított védelmet? Érdem szerint részesültek-e az Úr tanítványai ebben a védelemben? (GP)
d.u. A menny imádatának tárgya – Jel 5:8-14
Az apostol látta, hogy Bárány odament és átvette a trónuson ülő jobb kezéből a könyvet, s ezt a mozzanatot ünneplés követte. Az ünnepelt Isten Báránya. A mennyeiek nem csak elismerik a Bárány méltóságát, de méltóképpen tisztelik és hódolnak előtte azért, Aki, és azért amit tett, mert megöletett, és vérével vásárolta meg a megváltottakat minden népből Istennek. Teszik ezt önként, előtte leborulva (8. v).
A Bárány tisztelői tudják, hogy új helyhez új ének illik, ezért új éneket is énekelnek : „Méltó vagy … mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek, minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből, és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és uralkodni fognak a földön” (Jel 5:9-10). Az angyalok is mind imádják, hangoztatva hogy a Bárányé az erő, a gazdagság, a bölcsesség a hatalom, a tisztesség, a dicsőség, az áldás. A mennyei dicsőítés a vének imádatával és a négy élőlény „Ámen”-jével folytatódik. A menny imádatának tárgya Isten és a Bárány. A mennyeiek a dicsőítés tökéletes módját és példáját tárják elénk. A mi szívünk őszinte imádatára is mindenkor méltó Isten Báránya, a menny Királya. (GP)
