Március 21 - Hétfő (Húsvét nagyhete)

d.e. A Páska új értelme – Mt 26:1-35

Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! (Mt 26:26)

Jézus tanítványaival volt Betániában, amikor egy asszony odalépett, és egy alabástrom szelence drága kenetet öntött a fejére. A tanítványok meghökkentek a gesztuson, de az Úr védelmébe veszi az asszonyt, mondva, hogy a temetésére nézve tette. Az asszony tette prófétai erejű volt, és az evangéliummal együtt mindenkor hirdettetni fog. Eközben Júdás már megegyezett a főpapokkal, hogy 30 ezüstpénzért elárulja Jézust. Kereste, és meg is találta a megfelelő alkalmat az árulásra. Az Úr is jelezte előre, hogy egy tanítvány elárulja, de jobb lett volna annak meg sem születni.

Vacsora közben, a tanítványok figyelmét a Páskához csatlakozó úrvacsora szereztetése kötötte le. A zsidó ünnep is új értelmet kapott, hiszen a mi húsvéti Bárányunk, Jézus megáldoztatott, de a harmadik napon dicsőségesen fel is támadt: Újszövetség és örök üdvösség szerzőjévé lett.

Gyülekezeteinkben kik, miért, és hogyan úrvacsoráznak napjainkban? Az úrvacsorázók megfelelnek-e az Újszövetség ezzel kapcsolatos feltételeinek? Nincsenek-e a szentség és a szent élet rovására az engedmények? Vajon miért van ma sok beteg, erőtlen, alvó, és miért halnak meg sokan a gyülekezetekben? (GP)

 

d.u. A megváltás tervének végrehajtója – Jel 5:1-7 

János apostol látott egy kívül-belül teleírt, hét pecséttel lezárt  könyvet, a trónuson ülő Isten jobb kezében. Az ebben megírtakat senki sem olvashatta, mert előbb a pecséteket kellett feltörni. Erre méltó személy sem a mennyben, sem a földön nem találtatott korábban. Minden pecsét feltörése Isten újabb és újabb megvalósításra váró tervét, vagy megvalósított akaratát tárhatja elénk. De ki méltó erre a cselekvésre? Egy a vének közül szólt Jánoshoz, hogy ne sírjon, és ezt mondta neki: „Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét”. A látottak megvigasztalták Jánost, mert látta, hogy „a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány”. Ő a megváltás tervének végrehajtója. Kigondolója Isten, annak megvalósítója pedig a tökéletes Fiú, Jézus Krisztus. Az Ószövetség fontos kérdése: „… hol az áldozatra való bárány?” (1Móz 22,7/e). Keresztelő János válasza erre a kérdésre: „… Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét.” (Jn 1,30/b). Ő már látta Jézus személyében az Isten áldozati Bárányát. A Jelenések könyvének írója már a mennyben látta Őt. Ugye a te személyes Megváltód is Ő?  (GP)