Március 19 - Szombat

d.e. Sose mondhatod, hogy nincs alkalmad Jézust szolgálni – Mt 25:31-46

A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. (Mt 25:40)

Az Úr Jézus maga tanította, hogy az utolsó napon az embereket két csoportra osztják. Amilyen örök és valóságos az örök élet, olyan valóságos az örök gyötrelem is. A döntő kérdés az lesz, hogy hogyan viszonyultam én Jézushoz! Mi az, amit tettem, vagy nem tettem Vele? Nem most kell rohangálni, és jótékony célokra adakozni azért, hogy üdvösséget szerezz magadnak. Először is az örök élet nem cselekedetekből van. Másodszor, igaz, hogy az Úr Jézustól tanult szeretet kötelez arra, hogy tegyünk jót a rászorulókkal, de ez még nem az Úr Jézus felé közvetlenül megnyilvánuló jócselekedet. Csak ha egy testvérrel tettük meg, akkor tettük Jézussal. Micsoda megtiszteltetés, hogy Ő ennyire azonosul az övéivel (Gal 6:10)!
A menny örökösei, a jobb kéz felől állók nem tudtak arról, hogy ők Jézussal bármikor bármilyen jót tettek volna. Ugyanis új természet részeseivé lettek, és így természetessé vált ez számukra. Te szoktad jegyezni a jótetteidet? Melyik az a terület, ahol az Urat szolgálod (35-36. v.)? (KSá)

 

d.u. Légy éber a kenyér megtörésekor! – ApCsel 20:7-12

Az Eutikhosz balesetének leírását megelőző igék fontos leckéket tanítanak: a gyülekezetbe járásról (rendszeresen ott vagy?), az istentisztelet módjáról (nem a zene, a dráma, a színes és érdekes műsor a fontos, hanem az ige és az úrvacsora), a helység berendezéséről (habár fényes, de füstös és zsúfolt – ez a sikeres gyülekezet mai receptje? – és melléje még a harmadik emelet, lift nélkül). Mindenikünknek példa, ahogyan az egész tróászi gyülekezet egybegyűl vasárnap az ige hallgatására és a kenyér megtörésére. Mint a vizsga utolsó napjaiban lévő diákok, a testvérek mindent meg akarnak tanulni, amit még lehet, és az apostol, mint jó tanár, éjjel is kész tanítani őket, csak legyenek minél felkészültebbek.

Rossz a kérdés, de felteszik: ki a hibás Eutikhosz haláláért? Pál, mert sokat beszélt? Ha unalmas lett volna, nem folytatták volna reggelig a beszélgetést örömmel. Isten? Semmiképpen, hiszen Ő mindent a javunkra tesz. Talán Euthikosz, mert nem figyelt eléggé. „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek kész, de a test erőtelen.” Eutikhosz halála és feltámasztása Isten életet adó szeretetéről szóló prédikációvá vált. Kitűnő illusztrációja annak, hogy Isten ennél is nagyobb munkát végez akkor, amikor a lelket a bűn halálából életre hívja, majd a testet is feltámasztja az örök életre az utolsó napon. (KSá)