d.e. Bölcs különbségtétel – Mt 23:1-15
Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert nem azt teszik, amit mondanak. (Mt 23:3)
Évekkel ezelőtt a mozdonyszerelő műhelyben egyik munkatársam itallal kínált. Miután elutasítottam, azt kérdezte: „De hát te miért nem iszol? Nálunk a pap velünk iszik, igaz, hozzáteszi, ti ne azt tegyétek, amit én, hanem amit tanítok nektek!” – Micsoda példaadás! Igazi farizeusi. Nagy terhet rakni másra, én pedig az ujjammal se érintsem. Jaj nekünk, ha így merünk gondolkozni! A képmutatással egymást félrevezethetjük, de Istent nem. Ő jól tudja, mi rejlik a szívünkben. Nem jó indíték, ha imádkozni, adakozni, szolgálni csak azért akarunk, hogy kitűnjünk, elismerjenek! Jézus az ilyenekre azt mondja: elvették jutalmukat. Szolgálatunk mintája alázatos Mesterünk legyen! „Mert aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (12. v.) Viselkedésünk lehet vonzó, Istenre mutató, vagy épp taszító! Vigyázzunk, el ne álljuk Isten országa ajtaját senki előtt! Sem rossz példánkkal, sem képmutató imáinkkal, sem botránkoztató életünkkel. „Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat!” (Mt 18:7).
Szavaid megegyeznek tetteiddel? Felismered, mi a jó és mi a rossz? Akarsz változni? (SA)
d.u. Hála Isten jóságáért – Ezsd 3:10-11
A 70 éves babiloni fogságból Zorobábel vezetésével hazatért zsidók a salamoni templom helyére tették le az alapkövet, ami Kr. e. 586-ban teljesen le lett rombolva. Az ünnep épp egy fél évszázad múlva, Kr. e. 536-ban történt. Addigra már felépítették az oltárt, áldozatokat mutattak be, utána elkezdődött a zorobábeli templom építése.
Természetes nagy volt az öröm. Vége lett a fogságnak, a nép vágyakozott Isten után. S éltek még a nép között olyan idősek, akik emlékeztek az előbbi templom dicsőségére, így könnyekig hatódtak az új kezdetnél. A Szilágyságban történt a kommunista időkben, hogy egy gyülekezet sehogy sem kapott építési engedélyt. A testvérek bátrak voltak, s miután imádkoztak, elkezdték ásni a fundamentumot a régi épület köré, betonoztak, falaztak, majd lebontották a régi épületet, végül elkészült az új imaház. Most szabadságban élünk, építhetünk, missziózhatunk! Vajon eszünkbe jut-e hálát adni e nagy kegyelemért? Ne feledjük, nem volt mindig ilyen könnyű az Úr népének! Nem csoda, ha Izráel népe ujjongott, míg a léviták kürtökkel vezették a dicsőítést. Legyünk hálásak Isten jóságáért! (SA)
