d.e. Atyai nagyrabecsülés – 2Móz 4:19-23
De te mondd meg a fáraónak: Így szól az Úr: Izráel az én elsőszülött fiam. (2Móz 4:22)
Az Atya fiának tekinti Izráelt, méghozzá elsőszülött fiának. S ezt nemcsak a népnek adja tudtára, hanem a fáraónak is. Milyen kiváltság, hogy egy viszontagságos világban van egy hatalmas Isten, aki nem közömbösen tekint az emberre, hanem értékesnek, fontosnak tartja.
Az Atya azért törődik Izráellel, mert „elsőszülött fiának” tekinti. Igazából mindig törődött, csak a nép nem volt ennek tudatában. Sokszor mi is így vagyunk, hogy elfelejtjük a gondoskodó Atyát, aki számára annyira fontosak vagyunk.
Az Ószövetségben Isten kiszabadította „elsőszülött fiát”, Mózest küldve közbenjáróul. Minket is kiszabadított a bűn fogságából, és nem egy prófétát, vagy egy angyalt küldött értünk szabadítóként, hanem Jézus Krisztust, az Ő fiát. Kész volt Jézust elküldeni a világba, mert nagyra becsüli az embert.
Tudatában vagy annak, hogy Isten téged is fiának tekint, és mindennap törődik veled? Értékeled a szabadítás művét, amit Isten Jézus Krisztus által vitt véghez érted? (Raina Ottó)
d.u. Isten munkatársai lettünk – 1Kor 3:6-15
A korinthusiak között vita támadt, és a közösség tagjai kezdtek csoportokra oszlani azon versengve, hogy ki kihez tartozik emberileg: „Mert azt a hírt kaptam…hogy viszálykodások vannak közöttetek…mindenki így beszél köztetek: „Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé” (1Kor 1:11-12). Pál apostol megemlíti a korinthusi testvéreknek, hogy mi az, ami igazán számít, amikor a munkatársakról és Isten munkájáról van szó. Értékelve minden munkatársát, aláhúzza, hogy nem az számít csak, aki plántált, vagy aki öntözött, hanem Isten, aki a növekedést adja.
Pál egy másik nagy igazságra is felhívja a figyelmünket: nem csupán egymás munkatársai vagyunk az Úr munkájában, – és ezért nem szabadna versengés legyen a munkatársak között –, hanem, hogy Isten munkatársai lettünk. A lelki munkában Istennek dolgozunk, sőt vele együtt munkálkodunk. Mekkora megtiszteltetés, de mekkora felelősség is!
Ne felejtsd el, hogy az Úrnak tartozol számadással majd, hogy mit, miként és hogyan végezted feladatodat! Kérd Isten bocsánatát, hogy nem mindig voltál tudatában annak, hogy munkatársának hívott el téged! (Raina Ottó)
