d.e. Ha azt teszitek, amit parancsolok... – Jn 15:9-17
Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. (Jn 15:14)
A Krisztus parancsának való engedelmesség nem más, mint az Ő gyümölcstermő szeretetében való megmaradás. Nem nagy és látványos tettek, nem is valami eredmény felmutatása a lelki munkában, hanem az egyszerű, de mégis felfoghatatlan, képmutatás nélküli szeretet megélése. Ennek kell jellemünket meghatároznia. Ez kell, hogy cselekedeteink ösztönző ereje legyen. Ettől a szeretettől mindenféle érdek és feltételesség távol áll, mert ez a szeretet a szent Isten lénye, a Lélek által teremhető gyümölcs. Ami kívül van e szereteten, mind kár és szemét, zengő érc és cimbalompengés. Milyen lehet az, amikor a királyok Királya elégedett, és örül? Ez az öröm – az Ő öröme – marad meg bennünk, ha szeretetének befogadói és továbbítói vagyunk. Így telik be a mi örömünk. Feladatunk tehát nem más, mint szeretni, szeretni, szeretni! Engedjük-e átáramolni lényünkön az értünk vért hullató Krisztus szeretetét? Megnyilvánulásainkat és azt, ahogyan testvéreinket szemléljük, félreérthetetlenül a szeretet nagy parancsának való boldog engedelmességnek ismerik fel mások?
d.u. A dicsőség Lelke – 1Pt 4:12-16
Ha Krisztusban élünk csakugyan, a dicsőség fogalma számunkra a csillogás képzetétől, a megbecsültség csöpögő nektárja utáni szomjúságtól, a hatalomgyakorlás vagy a talentumok felhasználása általi kiteljesedettség álörömétől teljesen független. Számunkra minden, ami a dicsőséggel kapcsolatos, egyetlen tényen alapul: a vérben ázó kereszten eget-földet megrázón elkiáltott „Elvégeztetett!” dicsőségén. A Lélek nem ismer más dicsőséget. Ezért ha valakinek a megmenekedéshez vezető útját a miénkkel keresztezi Isten, nem a mi dicsőségünk. A testvéreink részéről felénk sugárzó szeretet és bizalom királyi talárja alatt érdemtelen koldusok vagyunk csupán. Semmink sincs, amit ne kaptunk volna. A dicsőség Lelke minden igazságra elvezet. Arra is, hogy a megpróbáltatások rémületes tüzében salaktalanodik Krisztusunk arcát visszatükrözővé életünk aranya. Arra is, hogy Krisztusban és Krisztusért a könnyhullatásos siralomvölgyekben való keresztcipelés apró lépései közelebb visznek a kiteljesedett vigadozás örök, valódi dicsőségéhez. Van okunk hát, hogy mindig és mindenkor örvendezzünk! Itt is, most is – mert megnyugszik rajtunk a dicsőség Lelke! (Kiss Lehel)
