d.e. Megtudták, hogy az Úr elől menekül – Jón 1:1-17
Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az Úr elől menekül – mert Jónás elmondta nekik –, és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! (Jón 1:10)
Ha egy szülő nincs küldetéstudatának magaslatán, veszélybe sodorhatja gyermeke életét. Ugyanúgy nagy károkat okozhat a megfásult lelkű, érzéketlen orvos, az életunt, megfáradt, csüggeteg vagy éppen öntelt tanár, lelkipásztor, gyülekezeti tag. Akinek lelkületét nem a szeretet nagy parancsának betöltése iránti vágy és törekvés határozza meg, az elfordult Istentől. Minden lépésével – nagy és nemes célok felé is – egyre messzebb kerül annak szívétől, Aki egy pillanatra sem szűnik meg szeretni. Megbízójától való távolodásának kudarcos útjaiért keményen megfizet a küldetéses ember idővel, anyagiakkal, életerővel. Ráadásul lesznek, akik sokféle javaktól, áldásoktól foszttatnak meg miatta, mert ő önfejű. Jónásról megtudták, hogy az Úr elől menekül. Ó, milyen fájdalmas igazságra kellett, hogy rányíljon a pogány útitársak szeme! Ó, micsoda bizonyságot tett a küldetéses ember! Rólunk vajon mit tudnak meg útitársaink a családunk, gyülekezetünk, munkahelyünk, társadalmunk hajójában? Őszinték vagyunk-e legalább magunkhoz? Haladási irányunk: háttal az Istennek, vagy arccal Isten felé? (Kiss Lehel)
d.u. A szentség Lelke – Róm 1:1-6
A bibliai kinyilatkoztatás mellett általunk, kegyelmet nyert bűnösök által akarja nyilvánvalóvá tenni a szentség Lelke a Jézus Krisztus istenségét. Az igével szembesülni nem akarók a szentségben való járásunk mértéke szerint ismerhetik meg az Urat és az Ő országát. Nagy ez a kiváltság, de nagy a felelősségünk is! A tény, hogy Krisztus feltámadt, még nem lenne elegendő annak bizonyítására, hogy Ő az, akinek mondta magát – hiszen feltámadtak mások is az évezredek során. Ám a szentség Lelke úgy bizonyított mellette, hogy feltámadása révén az örök életre való feltámadás valóságát hozta el az embereknek. Egyedül az Ő feltámadásának ténye teljesíthette ki a megváltást, és biztosíthatta az üdvösség ajándékát. Jézus valóban az, akiről szólnak az írások! Nem hiszed? Nézz reám, Pálra, aki egykor nagy hatalmúnak gondolta magát, most pedig szolga; egykor önkéntes keresztyénüldöző, most elhívott evangéliumhirdető; egykor nemzetének elvakult bálványozója, de most a pogányok apostola! Ezt tette a Krisztus szentségének Lelke! Kell-e nagyobb bizonyíték az evangélium igazságáról, mint az, hogy ilyen ember, mint én, a szentség Lelkének uralma alatt törekszik élni? (Kiss Lehel)
