d.e. Szükséghelyzetben – Bír 6:1-10
„Izráel így nagyon elszegényedett Midján miatt. Ekkor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz.” (Bír 6:6)
A Bírák könyvében azt látjuk, hogy Izráel szükséghelyzetbe került. Ennek megvolt az oka is: mégpedig az engedetlenségük. Azzal kezdődött, hogy azt tették, amit rossznak lát az Úr. Az engedetlenségnek, bűnnek mindig van következménye (Gal 6:7).
Azt olvassuk, hogy Izráel nagyon leszegényedett, mivel Midján leuralta őket. Elpusztították a termést, élelmet sem hagytak Izráelben. Barlangokban kellett bújkálniuk, és az életük teljesen ellehetetlenült. Aki olyat tesz, amit rossznak lát az Úr, annak mindig megvan a következménye. Ez tudatos engedetlenség volt; tudták, hogy megszomorítják Istent a környező nép bálványaival.
Ebben a nagy szegénységben kiáltott Izráel Istenhez segítségért. Azt jelenti, belátta a nép, hogy segítségre szorul. Alázat kell ahhoz, hogy valaki beismerje, hibázott, elrontott dolgokat, és segítségre van szüksége. Isten különös kegyelme az is, amikor ilyen szükséghelyzetben nem máshoz kiáltanak, hanem az élő Istenhez. Isten csodálatos munkája, amikor valaki segítségül tudja hívni az Urat a nyomorúság idején.
Napjainkban a bűn az, ami szükséghelyzetet, testi és lelki szegénységet idéz elő. Korunkra jellemző, hogy nem számol Istennel. Sokan Isten nélkül próbálják élni életüket, és boldogulni ebben a világban. Ennek van következménye a földi életre is, és az örökkévalóságra is. Isten igéje világosan mondja, hogy az istentelen élet vége a pusztulás, ahogyan az Úr Jézus mondja a széles útról, és mégis sokan vannak, akik azon járnak.
Isten prófétát küldött és általa üzent népének. Elmondta, hogy Isten megszabadította népét Egyiptomtól kezdve. Isten elmondja, hogy Ő az egyetlen
Élő Igaz Isten, ezért ne féljék az emóriak isteneit. De Izráel nem tisztelte, és nem Neki adott dicsőséget. Nem hallgattak szavára, nem vették komolyan, és nem éltek szava szerint. Ezek a mondatok őszinte bűnbánatra kellene, hogy indítsák a nép szívét, de nem így történt.
Amikor szükséghelyzetbe kerülünk, készek vagyunk belátni hibáinkat és megvallani bűneinket, majd Istenhez kiáltani őszinte bűnbánattal? (Kelemen Szabolcs)
Imaáhítat: Imádkozzunk, hogy az Úr adjon új erőt a megfáradtaknak! – Ézs 40:27-31
Bibliaóra: Ami kerülendő, és amire törekednünk kell – 1Tim 6:1-21
Aranymondás: 1Tim 6:11
d.u. Krisztus a legnagyobb nyereség – Fil 3:1-8
Ha körülnézünk a környezetünkben, azt látjuk, hogy az emberek nem egyforma értékrendet használnak, sokmindenben különbözünk. De mindnyájunknak vannak saját értékeink, amit lehet, hogy más ember nem tartana értéknek. Sokszor azt gondoljuk, ezek előnyt, nyereséget is jelentenek a mindennapi életben. Pál apostol is úgy volt, hogy megtérése előtt sok mindent nyereségnek tartott. Fel is sorolja ezeket a dolgokat. Elmondja, hogy körülmetélték a nyolcadik napon, Izráel nemzetségéből és Benjámin törzséből való, tehát a választott népből. Mindezek mellett még farizeus, és a törvény által követelt igazságra nézve feddhetetlen volt. Azt mondja, test szerint ezekben bizakodhatott.
Ma is sok ember nyereségnek tartja a származását, a vallását, a jó cselekedeteit, azt hogy rendes ember, a társadalomban jó véleménnyel vannak róla. Sokan ezekben bizakodnak, és úgy gondolják, hogy Isten előtt majd számítanak az üdvösség megszerzésében. Viszont Pál apostol megtérése után felismerte, hogy azok a dolgok, amikre büszke volt megtérése előtt, és amiket akkor nyereségnek tartott, most semmit nem érnek. Azt mondja, hogy kárnak és szemétnek ítéli ezeket. Ha Krisztushoz viszonyítja, akkor minden más kár és szemét. Semmi nincs, ami felérne Vele és mindazzal, amit értünk tett a Golgotai kereszten.
Az Úr Jézus mondja: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mt 16:26). Mit ér, ha mindent megnyernénk itt a földön, amit szeretnénk: hatalmat, vagyont, tekintélyt, kívánságokat, és utána elkárhoznánk? Mégis fennáll annak a kísértése, még hívők között is, hogy helyet adjon valaki olyan gondolatnak, ami kettősséghez vezet. Talán valaki azt gondolja, hogy egyidőben meg lehet nyerni mindent: világi dolgokat meg Krisztust is, és hogy ezek együtt meg is férnek egymással. Az ilyen ember a világból is meg akar nyerni mindent, és ugyanakkor az üdvösséget is. Legyen meg itt a földi életben minden gazdagság, kényelem, jólét, tekintély, világi örömök, világi kívánságok, de ugyanakkor az üdvösségről se maradjon le. Szeretni egyidőben a világot is, meg Istent is, és szolgálni a világnak is meg Istennek is. Jézus mondja, hogy két úrnak nem lehet szolgálni. Választani kell, mi a legnagyobb nyereség nekünk: az, amit e világ kínál, vagy az Úr Jézus Krisztus. Amit Krisztus ad azt nem tudja megadni senki és semmi ebben a világban. Tartsunk nagytakarítást a szívünkben-lelkünkben, és hadd maradjon csak Jézus Krisztus, mint a legnagyobb nyereség, érték! (Kelemen Szabolcs)
