d.e. Mózes, a különleges próféta – 5Móz 34
Nem is támadt többé Izráelben Mózeshez hasonló próféta, akivel szemtől szemben érintkezett volna az Úr. (5Móz 34:10)
Mózesnek különleges volt a születése, a szolgálata, és a halála is. A Mózes ötödik könyvének utolsó része ennek a különleges életnek a végét mutatja be. Isten szuverén Úr, aki meghatározta életünk kezdetét, és eldöntötte annak végét. Sokszor nem értjük Isten útjait, de akaratában megnyugodva, zúgolódás nélkül el kell fogadnunk az Ő végzését életünkre nézve. Mózes szemtől szemben érintkezett vele az Úr. (10. v.) Ő volt a legszelídebb ember. Ki lett volna méltóbb – a mi szemszögünkből –, hogy bemenjen az Ígéret földjére? De egy alkalommal Méribánál engedetlen volt, és nem adta meg Istennek a dicsőséget. Emiatt nem mehetett be Kánaán földjére.
Mózesnek különleges volt a halála is. Felment a Piszgá csúcsára. Ott volt vele az Úr is. Megmutatta neki az ígéret földjét, és bevitte a mennyei honba, testét pedig Isten maga temette el. Milyen bátorságot adhat nekünk az a tudat, hogy az Úr halálunk órájában ott lesz mellettünk! Kegyelméből pedig nemcsak meglátjuk, de be is megyünk az Ő dicsőséges országába. Tied már ez az ígéret? Elfogadtad-e már? (Dimény Miklós)
d.u. Krisztusi szeretet – Jn 13:31-35
Isten dicsősége tükröződik az Ő teremtett világában. De Krisztusban különösen megfigyelhető ez a dicsőség, mert „Ő a láthatatlan Isten képe” (Kol 1:15). Ennek megtapasztalása a szeretetben jön létre. A meghitt ünnepi vacsora belső légköre azt sugallja, hogy az egység és a nyugalom látszólag megvan, de aki mindent átlát, tudja a szomorú valóságot. A Mester, az Ő órájáról beszél, „megáldoztatása” idejét elérkezettnek nyilvánítja. A fókuszpontban mégis a dicsőség áll, aminek aranyfedezete a szeretet, amely cselekvő, önfeláldozó, világrendet- és öröksorsokat megváltoztató. Megváltónk készül tettre váltani, amit tanított, hogy a szeretetnek cselekedetei vannak. Ő most leszáll a legmélyebb pontra, amikor életét adja nemcsak a barátaiért, hanem ellenségeiért is. Ez nem személytelen, de dicsősége sem. „Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” „Kerestek engem és nem találtok” – mondja az Úr. Most azt kell tennetek, amit tehettek – szeretni! Ebben kell folyamatosan élnetek, és ez minősít titeket! Ha tanítvány vagy, akkor ez nemcsak lehetőség számodra, hanem parancs is. Dicsőségében akkor fogsz részesülni, ha szeretetében élsz. (Bódis László)
