d.e. Örökre emlékezetes lesz az igaz – Zsolt 112
Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. (Zsolt 112:6)
Ez a zsoltár az igaz ember jelenéről és jövőjéről beszél. Az igaz ember boldog. A zsoltáros több helyen leírja, kik a boldogok. Mi teszi az igaz embert boldoggá? Nem az anyagi javak. Nem az áldások, hanem az áldás adója, az Úr. Boldog ember az, aki féli az Urat, istenfélelemben él. Ez az istenfélelem nem rettegést jelent, hanem azt, hogy az ember számol Istennel. Nem a félelem és rettegés tartja vissza a bűntől. Azért él Isten Igéje szerint, mert örömet talál parancsolataiban. De képesek vagyunk mi erre? A velünk született természet a bűnben gyönyörködik, és nem Isten parancsolataiban. Ha megváltozik régi, romlott természetünk, és Isten Szent Szelleme újjászül minket, az Istentől nyert új élet képes gyönyörködni Isten parancsolataiban, és élni azok szerint.
Melyek az igaz ember jellemvonásai? A 112-ik zsoltár alapján: becsületes, kegyelmes, könyörületes, kész szolgálni és kölcsönadni, gondja van a szegényekre is. Ügyeit törvényesen intézi (5. v.) – mai szóhasználattal: nem korrumpálható, és nem is akar másokat korrumpálni. Akik így élnek, azok számára Isten áldásokat tartogat, sőt, még utódai is részesülnek Isten áldásaiban. Az ilyen embert Isten anyagi áldásokban is részesítheti, de nem feltétlenül. Napjainkban sokszor világi emberek jegyzik meg, hogy a hívőknek anyagilag is jobban megy. Talán azért, mert a munkával megkeresett pénzt nem költik szenvedélyeikre (cigaretta, alkohol, szerencsejáték, stb.). Az igaz embernek rendületlen a szíve, nem fél (8. v.), békességben él már itt a földön, ám ami ennél sokkal több: biztosítva van a jövője Jézus Krisztus váltsághalála által. „Örökre emlékezetes lesz az igaz.”(6. v.)
A földi élet után emlékek maradnak utánunk családtagjainkban, ismerőseinkben. Mire fognak rólad vagy rólam emlékezni azok, akik ismertek? Úgy fognak-e rám emlékezni, mint igaz emberre? Az élet könyvébe be van-e írva a neved? Nem itt e földön marad meg örökre az emlékezetünk, hanem Jézus Krisztus országában. (Dimény Miklós)
Imaáhítat: Könyörögjünk, hogy meg tudjuk érteni az Úrért való szenvedés boldogságszerző titkát – Mt 5:10-12
Bibliaóra: Isten haragja és kegyelme – Mik 7:7-20
Aranymondás: Mik 7:18
d.u. Krisztusi jellemvonások – Fil 4:1-9
A Krisztusi jellemvonás nem más, mint a Krisztus elveihez való szilárd ragaszkodásban megnyilvánuló magatartás. Jézus mindenkori tanítványai attól lesznek hitelesek, ha magukban és magukon hordozzák az Ő tulajdonságait. Az egyik ilyen ismertető jel a szeretet. Krisztus egylényegű az Atyával, aki a szeretet, és tökéletes egységben van Vele. Pál apostol ezt megtapasztalta. Krisztus követői között is egységnek kell lennie. Az Úr Jézus az alázatot, szelídséget, engedelmességet és a szeretetet parancsként hagyta tanítványaira. Ezek által ismeri meg a világ, hogy ők kinek a tanítványai. A hívők közösségében Krisztusnak kell kiábrázolódnia, sőt a tagokban is egyen-egyenként. Az apostol egyik levelében így írta: „amíg ki nem ábrázolódik bennetek Krisztus” (Gal 4:19). A fenti igeszakaszban ugyancsak a keresztyén erényeket, életstílust, hozza elénk. A páli jó tanácsok, mintha egy önismereti, személyiségformáló lelki-műhelybe vezetnék be az ige olvasóját. A jellemkialakítás nehéz munka, mely az élet egész terjedelmét betölti. A jellem folyton alakul, s az élet folyama alatt nem éri el soha a teljes befejezettségét. Hitünk szerint, mégis van befejezettség Krisztus megváltó munkája, kegyelme által. Nézzünk fel Jézusra „hitünk elkezdőjére és bevégzőjére”. Isten befejezett műként kezel bennünket. Mégis folyamatosan szükséges az engedelmesség, a hit mellett a cselekedet, amely megtérésünk és szolgálatunk következménye, gyümölcse. Az öröm, amiről az apostol ír, és amire buzdítja a Filippiben élő hívő társait, és a jelenben minket, következménye a befejezett megváltásnak és a bennünk létrejött hálának. Jézusról is azt olvassuk a Lk 10:20-21 verseiben, hogy amíg hallgatóit a helyes örvendezésre buzdítja, ő maga is örvendezik, ujjong a kinyilatkoztatás tényéért. Miután Pál is találkozott Vele, ezt sajátította el és adja tovább. Megváltozott értékrenddel élve, nemesebb célok, igények és emberi kapcsolatok határozzák meg a hívő ember életét. A szelídség, az imádság, a hálaadás Krisztust tükrözi az újjászületett ember életében. Ami igaz, igazságos, az munkálja a lélek szabadságát. A szabad ember jó hírt terjeszt, ami mindig tiszta és becsületes. Az ilyen ember mindenkori útitársa és oltalmazója a békesség Istene. (Bódis László)
