d.e. Így szokott tenni Jób – Jób 1:1-5
Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden alkalommal. (Jób 1:5)
Jób valószínűleg a pátriárkák korában élt. Feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő volt, és a vidék leggazdagabb, legtekintélyesebb embere. Az Úr megáldotta őt népes családdal: 7 fiú-, és 3 leánygyermekkel. Fontosabb volt számára a család, mint az anyagi gazdagság. Nemcsak földi örökséget akart gyermekeire hagyni. A sok gazdasági feladatkör ellátása mellett volt ideje rájuk. Az ünnepek lejárta után magához hívatta gyermekeit, megszentelte őket, talán elbeszélgettek a leselkedő, vagy elkövetett bűnökről, és intette őket az Isten szerinti életre. Ezek után imádkozott és áldozott érettük, név szerint mindegyikért. „Így szokott tenni Jób.”(5. v.)
Te hogy szoktál tenni? Mint szülőnek, mi a fontosabb? Jó anyagi körülményeket teremteni gyermekeidnek, rááldozva teljes idődet és életedet, vagy inkább Isten gondviselésében bízva, megelégedve szerényebb körülményekkel, idődből adsz Istennek és családodnak? Gyermekeinket nagyon sok világi hatás éri az iskolában, a barátok között, a médiából. Szükséges – mint Jób – korán reggel felkelni, gyermekeinkért közbenjárni, hogy az Ige hatása erősebb legyen e gonosz hatásoknál. (Dimény Miklós)
d.u. Senki le ne maradjon! – Zsid 4:1-11
Az Isten nyugalmába való bemenetel sokkal többet jelent a probléma nélküli életnél. Egy olyan teljességnek az állapotát írja le, mint amit az Úr érzett a hat napos teremtés befejeztével. Végig nézett az egész teremtésen, és gyönyörködött benne. Egy külön napot szánt arra, hogy munkájának eredményét csodálja. „Megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot.” Megélte a tökéletességet. Erre akar megtanítani bennünket is. Ami az Ő népének életében nem valósulhatott meg igazán, hogy az ígéret földje, a mennyei békesség helye is legyen, arra mi még eljuthatunk. Ne elégedjünk meg azzal a tökéletlen örömmel, amit ez a világ kínálhat a mi számunkra. Törekedjünk bejutni az üdvösségbe. Engedelmeskedjünk mindenben az Istennek. A fizikai munkánk, és minden más, amit itt e földön teszünk, csak úgy maradhat értékes, ha azt elvégezve végig tudunk tekinteni rajta, és azt tudjuk rá mondani, hogy „igen jó”. Volt eredménye, lett neki haszna, tudott örömet okozni nekem és másoknak is. Ezt ígéri nekünk a mi Urunk: ha az Ő akarata szerint éljük az életünket, ott a mennyben megnyugszunk majd minden munkánktól, mint Isten is a magáétól. (Győri Gábor)
