d.e. Egy igaz apai szív – 1Kor 4:14-17
Ha tanítómesteretek sok ezer volna is Krisztusban, atyátok azonban nincs sok: mert az evangélium által én vagyok a ti atyátok Krisztus Jézusban. (1Kor 4:15)
Pál úgy mutatkozik itt be, mint a korinthusiak lelki atyja: általa ismerték meg az evangéliumot. Igazi atya-gyermek kapcsolat ez.
„Legyetek az én követőim” – írja. A lelki vezetők nem uralkodók, nem parancsszóra irányítanak, hanem elöl járnak, példamutatással. A vezető és a reábízottak között közösség van, mint az atya és gyermeke között. Ebből a néhány versből felismerhető, milyen egy igaz apai szív. Tanulságos ez édesapáknak (szülőknek), és gyülekezeti elöljáróknak egyaránt. A családban, a gyülekezetben elengedhetetlen az intéssel egybekötött nevelés. De ez történjen szeretettel! Ne mások előtt kipellengérezve mondjuk el testvéreink, gyermekeink hibáját, megszégyenítve őket.
„Legyetek az én követőim” – egy igazi apa bemutatja azt az életet, amire gyermekeit neveli. Egy gyülekezeti szolgálattevő igyekszik, hogy amit prédikál, azt az élete támassza alá. Egy igaz apa legforróbb vágya, hogy gyermekeit példamutató életével, és igei neveléssel Krisztushoz vezesse. Csak úgy várhatom, hogy mások kövessenek, ha én a Krisztust követem (1 Kor 11:1). (DM)
d.u. A belépés az ember döntésének felelőssége – Róm 10:4-13
A zsidóságnak mindig is nagyon nehéz volt elfogadni Isten irányítását. Inkább a maguk erejében, saját cselekedeteikben bíztak. Ez a hozzáállás visszaköszönt a Krisztust követő izraeliták tanításában is, akik ugyan kisebbségben voltak a római gyülekezetben, de a befolyásuk nagy volt. Pál hangsúlyozza, hogy nem a mózesi törvény cselekvéséből következik az ő üdvösségük sem, hanem egyedül hitből. De az sem mindegy, milyen hitből, mert hinni sok mindenben lehet, és az sokféleképpen meg is nyilvánulhat. Az üdvösség feltételének legegyszerűbb, mégis legpontosabb megfogalmazását a kilencedik versben olvashatjuk. „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” A megvallás egy hitből fakadó cselekedet, ami többféleképpen megnyilvánulhat, például bemerítkezésben (Mk 16:16), de anélkül lehetetlen üdvözülni (Mt 10:32-33). Hogy Jézus Úr, azt jelenti, ő parancsol nekünk. Megtesszük, amit mond, figyeljük a kívánságát, és megvalósítjuk azt. Ugyanakkor bízzunk benne feltétel nélkül, és hívjuk segítségül, amikor csak szükségünk van rá! Így döntünk őmellette, és választjuk az üdvösséget. (GyG)
