d.e. Aki építené a falat – Ez 22:23-31
Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállna a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam. (Ez 22:30)
Isten, miután kihozta népét Egyiptomból, szövetséget kötött velük a Sínai-hegynél. Ez a szövetség fal volt, amely elválasztotta őket a körülöttük élő emberek életmódjától, és megóvta őket Isten haragjától. Ám Izráel felrúgta a szövetséget, hűtlenné vált az Úrhoz. Ezékiel leírja a nép romlását, megnevezve az utálatosságokat, amiket cselekedtek. Ez a hűtlenség rést ütött a szövetség falán; a falon, amely határt húzott, ugyanakkor védelmet is biztosított. A papok és a próféták feladata vigyázni a szövetségre, atyai gondoskodással nevelni a népet a törvény megtartására. Ehelyett ők járnak elől a romlásban. A próféták nem az igazságot hirdetik, hanem elmázolják a valóságot.
Isten keres valakit, aki odaállna a résre falazni. Mózesről olvassuk, hogy odaállt Isten és a nép közé. Imádságban közbenjárt értük, amikor Isten el akarta törölni őket zúgolódásukért (4Móz 14:1-20, Zsolt 106:23). Isten ma is azokat, akik látják a rést, akik keseregnek amiatt, hogy a bűn tanyát ver a gyülekezetben, akik készek odaállni Isten elé, könyörögni, közbenjárni és befalazni a törést. Terád számíthat-e az Úr? (DM)
d.u. Polgárságunk szerzője – Kol 1:12-14
Pál apostol nagy szeretettel igyekszik helyreigazítani a Kolossébeli gyülekezet tagjainak gondolkozását. Egy új irányzat kezdett terjedni a testvérek között, ami a megváltást az egyéni erőfeszítésektől tette függővé. Különféle szokások, és bizonyos cselekedeteknek a tiltása került a tanítás középpontjába, amiből az következett, hogy az örök életbe való bemenetel emberi teljesítmény függvénye lett. Azzal természetesen egyet ért, hogy aki megtért az Úrhoz, annak az élete meg kell, hogy változzon. De ha ez sikerül, az nem az ő érdeme, hanem az Atyának kell érte hálát adni! Ő tesz minket alkalmassá a szentek örökségére, Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmától, és Ő vitt át minket szeretett Fiának országába. A jó cselekedeteink, a kísértések legyőzése, Jézus Krisztussal való közösségünk, mind Isten érdeme. A bűnbocsánatot nem kiérdemeltük, hanem a mi Urunk szeretete és áldozata tette számunkra elérhetővé. Ezek mind feltételei annak, hogy Isten országának polgárai legyünk, ami viszont nem érdem, hanem kiváltság. A szentek öröksége. Szent, vagyis teljesen az Istené. Örökség, tehát nem munkáért jár, hanem csak a mennyei Atya gyermekeinek. (GyG)
