Június 21 – Kedd

d.e. Mint gyermekeit az apa – 1Thessz 2:7-12

Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. (1Thessz 2:11-12)

Nem mindenkinek adatik meg az a kiváltság, hogy szülő lehessen. Az Úr az ilyeneket sem hagyja feladatok nélkül. Pál apostolról nincs feljegyezve, hogy lett volna családja, de annál népesebb volt a lelki családja. Itt végezte feladatát munkatársaival együtt, mint lelki atya (1 Kor 4:15). Úgy viszonyult a gyülekezet tagjaihoz, mint szülő a gyermekeihez. Nem uralkodott rajtuk, hanem szelíden dajkálgatta őket, mint anya gyermekét. Ezt nem puszta kötelességtudatból végezte: az irántuk érzett szeretet motiválta a szolgálatban. Amint fáradsággal jár gyermekeink nevelése, sokszor akár éjszakázással is, úgy fáradozott az apostol a gyülekezet érdekében.  Hirdette az evangéliumot (9. v.), példát mutatott (10. v.), és személyes beszélgetésekben intett, buzdított, kérlelt. Mint egy édesapát, teljes szolgálatát átitatta a szeretet.

Ha édesapa vagy, tudod-e ilyen szeretettel nevelni, inteni, útbaigazítani gyermekeidet? Ha gyülekezeti szolgálattevő vagy, tudod-e ilyen önzetlenül, szeretetteljesen végezni a rád bízott szolgálatot? Ha Isten ilyen szerető, törődő testvérekre bízott: mennyire becsülöd meg őket? (Dimény Miklós)

 

d.u. Van élet a halál után – 2Kor 5:1-10

Nem félek a haláltól, de nem is várom azt. Én az örök, mindent betöltő élet után vágyakozom. Jézus közelében akarok lenni, de amíg itt e földön kell éljek, nem valósulhat meg olyan tökéletes mértékben a vele való közösség, mint majd odafönn a mennyben. Hogy az milyen lesz, pontosan nem tudom. De hitben járok és nem látásban. Még nem tapasztaltam ugyan meg, de biztosan meg fogom, mert Isten az Ő szavát adta, és zálog gyanánt a Szentlelket, hogy van elkészített hajlékom, örökkévaló mennyei házam, ami itt az én testem halálát, és egy új, Krisztuséhoz hasonló, dicsőséges, lelki test ígéretét jelenti. Ez a bizonyosság Pál apostol kijelentései alapján lehet bennem, amiket ő az Úrtól vett bátorításként az üldöztetések és szenvedések között. Bátran osztja meg reménységét a gyülekezetben ellene munkálkodó, rosszindulatú testvérekkel, és a miattuk megkeseredett hívekkel. Az apostol szavai egyben figyelmeztetés is az anyagias, törvényeskedő emberek felé, hogy amit magunk körül látunk, az nem minden. Sőt, a hívő embernek mindene az Úré. De ez a reménység csak akkor lesz örömteljes, ha nem csak Isten kedves a mi számunkra, hanem mi is Őneki. (Győri Gábor)