d.e. Szeretetlen testvérviszony – 1Kor 6:1-8
Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs sem, aki igazságot tudna tenni testvérei között? (1Kor 6:5b)
Nem mindennapi helyzettel szembesült Pál apostol a korinthusi gyülekezetben. A gyülekezetben gyakori volt, hogy egyik testvér a másikkal összetűzésbe került. A rendezés módja viszont helytelenül történt. Nem tudták a testvérek a gyülekezetben rendezni: világi hatóságok elé vitték ügyeiket. Pál apostolt elszomorították az ilyen esetek. Hogyan nézhettek a világi, hitetlen emberek a gyülekezetre, hogy a testvérek nem tudják egymás közt megbeszélni problémáikat?! Vajon nem volt senki a gyülekezetben, aki ezt a helyzetet bölcsen kezelte volna?
Pál apostol először is emlékezteti a testvéreket arra, hogy Isten milyen feladatot bízott rájuk, és hogy méltóképpen kell éljenek ehhez az elhíváshoz. Az egymással való pereskedés a világ előtt nem méltó Isten gyermekeihez és Isten gyülekezetéhez. Pál apostol próbálja felrázni és elgondolkoztatni a korinthusiakat.
Gondolkozzunk el: szeretetből cselekedtek-e egymással szemben a korinthusiak? Méltó-e Isten gyermekeihez, ha világi hatóságok előtt pereskednek egymással? Szabad-e Isten népe között konfliktus legyen? (Nehra Bálint)
d.u. A gyülekezeti alkalmakat komolyan veszem – Zsid 10:24-25
Testvéreim, közeledünk a célhoz! Versenypályánk végén vár Urunk és az elhívás jutalma. Te is látod, hogy közeledik az a nap? Örülsz annak, hogy nem egyedül, hanem testvérekkel együtt haladhatsz?
A távfutóknál megfigyelhetjük, hogy egyesek a végcél előtt elfáradnak, lassítanak, vagy éppen feladják a küzdelmet, de a jobbak ráerősítenek, a végső hajrában sprintelnek. Szabályszerű megérkezésünk feltétele, hogy figyeljünk egymásra. Igenis, őrizői vagyunk testvéreinknek! Az apostol, az Úr napjának közeledésére hivatkozva három dologra kér: 1. Buzdítsuk egymást kölcsönös szeretetre és jócselekedetre. 2. Ragaszkodjunk saját gyülekezeteinkhez. 3. Bátorítsuk egymást.
Az indulásnál, a gyülekezet megalakulásánál, a testvérek napról napra állhatatosan, egy szívvel találkoztak a templomban, és házanként megtörték a kenyeret (ApCsel 2:46). Legyen így a végső napokon is! Találkozzunk templomban és házanként, amilyen gyakran csak lehet! Vegyünk komolyan minden meghirdetett gyülekezeti alkalmat, és házi istentiszteleteken is ügyeljünk egymásra! Urunk add, hogy ne megfáradás, hanem szorosabb testvéri közösség jellemezzen bennünket! (Nagy István)
