d.e. Az éneklő lélek – Zsolt 108:1-7
Kész a szívem arra, Istenem, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen! (Zsol108:1)
A Biblia az Istent dicsérő éneklésben nem az emberi örömforrás titkát látja, hanem Isten dicsőségének, nagyságának megünneplését. Nem az okokat kell keresnünk, hogy miért dicsérjük Istent, mert ez a szívünkben dől el. Úgy kezdődik a zsoltár „kész az én szívem” Isten dicséretére. Annak az emberre érvényes ez, aki tudja, hogy csak Istent „illeti”meg a dicsőség, s nem csak ajándékai miatt, hanem mert ő a mindenségnek az Ura.
Tudod-e ma reggel csodálni Istent azért, aki Ő maga, csodálatos személyéért, szeretett Fiáért, akiben megmutatta végtelen kegyelmét és szeretetét? Mert elmondhatod, hogy te is egy vagy azok közül, akiket szeret az Isten! Istent nem a belső szobába visszavonulva kell dicsérjük, hanem „a nemzetek és a népek között”. Akinek kész a szíve Istenről énekelni, az nem szégyelli ezt emberek előtt! Hadd hallgassák ma egész nap a körülötted levő emberek, hogy szádból, autódból, lakásodból Isten dicsérete hallatszik!
Van-e valami akadálya a szívedben annak, hogy Istenről énekelj? Sorold fel Istennek olyan tulajdonságait, amiért megilleti őt az imádat! (Szabó Szilárd)
d.u. Az Úr angyala megítéli a királyt – ApCsel 12:20-24
A tírusziak és a szidóniak dicsőséget adtak Heródesnek, és ő el is fogadta ezt a dicsőséget, sőt élvezte a nép „imádatát”. Ez a hiba vezetett oda, hogy Isten haragja lesújtson rá, és meghaljon. Mi nem sokat tehetünk arról, hogy az emberek mit mondanak nekünk vagy rólunk, de hogy hogyan fogadjuk, milyen érzelmekkel tölt el az bennünket, az már a mi felelősségünk. Heródesnek jól esett ellenségei hízelgő beszéde, és büszkeséggel töltötte el. Valószínű, hogy a tírusziak és a szidóniak nem is őszintén mondták ezeket a szavakat, csak kedveskedni akartak a királynak. Heródes zsidó származású volt, tehát ismernie kellett a törvényt, amely bárkinek vagy bárminek az istenítését megtiltotta. Sőt, nemcsak a törvényt ismerhette volna meg, hanem magát a Mindenható Istent is, dicsőségvágya azonban nagyobb volt minden ismereténél és hiténél, és ennek élvezete a vesztét okozta. Vigyázzunk ne csapjuk be magunkat, ha emberek szépeket is mondanak rollunk, nem biztos, hogy őszinte a szavuk és alázkodjunk meg Isten előtt, mert „aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik” (Lk 18:14). (Szabó Szilárd)
