d.e. Az asszony, aki előre látott – Mk 14:1-9
Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. (Mk 14:9)
Vannak emberek, akik csak a sírig látnak, és vannak emberek, akik látnak a síron túl is. Ez a különbség meghatározza, hogy mi az, ami érték az ember számára. Egy asszony nagyon szerette az Urat. Számára a legfontosabb és a legértékesebb az Úr volt. Ami a legértékesebb volt számára, azt áldozta az Úrra. Voltak emberek, akik ezt pazarlásnak tartották. Egy évi keresetet odaáldozni az Úrra! – Sok vagy kevés? Kétszer naponta egy félórát az Úrnak áldozni. – Sok vagy kevés? Minden vasárnapot az Úrnak szentelni. – Sok vagy kevés? Lemondani a nem egyenes úton megszerezhető javakról. – Sok vagy kevés? A választ az dönti el, mennyire szereted az Urat. Ezt ugyanis nem lehet jócselekedetekkel, szociális érzékenységgel helyettesíteni. A jelen lévők megharagudtak az asszonyra. Talán azért, mert az asszony magatartása, szeretete megítélte őket. Számára azonban nem volt fontos ez emberek véleménye, csak a Jézusé. Amit tett, feljegyezték, és ma is olvassuk.
Életedben mi az, ami maradandó, ami feljegyzésre kerül a mi drága Megváltónknál? „Egy megmarad, mit Jézusért tettél.” HH 518 (Dimény Miklós)
d.u. Krisztusi megbocsátás – Jn 8:1-11
A paráznaság, házasságtörés először is Isten elleni vétek. Utána érzékeljük, mint embertárs vagy házastárs ellen irányuló támadást. A bűn mindig kárt tesz valakiben. Kapcsolatainknak árt. Minden esetben elsősorban visszahat az elkövetőre, de tragédiáig is elmehet a másik irányába is. Ebben a történetben látjuk, hogy azok ítélnek, akiknek nincs jogosultságuk rá. Ítélni csak annak van joga „aki bűntelen”. A bűnt nem lehet javítani, enyhíteni vagy szépítgetni, felszámolni hatalommal, vagy viszont-pusztítással. Emberi megbocsátó képességünk sajnos nagyon hiányos, elfogult és behatárolt. A megbocsátást és annak lehetőségét üzletszerűen és egocentrikusan kezeljük. Ezzel szemben Isten az igazság és a szeretet összefüggésében kezeli ezt a kérdést. A kegyelem e két tényező pólusának a szüleménye. Jézus tehát nem önérdekű, nem is a vétek súlyossága szerint kezeli a bűnöst, hanem az életben maradás lehetőségeit tartja fontosnak. Nem tesz különbséget a bűn fajtái között. Jézusban nincs testi indulat vagy elfogultság a bűnös iránt. Ugyanakkor a vádlók indulatait jól tudja kezelni. Tudjunk megbocsátani embertársunknak, de ha kell önmagunknak is! Rendezd viszonyodat Istennel is! (Bódis László)
