Január 4 - Hétfő

d.e. Jézus aktívan szolgál közöttünk – Mt 4:23-25

Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében. (Mt 4:23)

Az elhívott tanítványok már ott vannak Jézus nyomában, hallgatják tanításait a zsinagógákban, figyelik tetteit és csodáit a nép között, amelyek egyre inkább Isten országára irányítják az emberek figyelmét.

Jézus, akit az emberek csodáltak, követtek, akiben az Atya gyönyörködött, időt, távolságot, fáradságot nem ismerve, önmagát nem kímélve beállt szolgálni azok felé, akik erre sem méltóak, sem érdemesek nem voltak. Amerre járt felkereste a zsinagógákat, tanította az embereket Isten törvényeire, lehajolt a betegekhez, és ellenszolgáltatás nélkül gyógyította őket. Sokakat kiemelt lelki nyomorúságukból, összetörtségükből. Szeretetből, önként tette mindezt, példát mutatva követőinek. Szolgálata hatalmas fizikai és lelki területet fedett le. Volt mit tanuljanak tőle tanítványai!

Te mit tanultál tőle? Mit nem tanultál meg tőle? Kész vagy szolgálni, nem kímélve a pénzedet, erődet, autódat, szabadidődet? Kik azok a környezetben, akik lenézettek, kivettettek, érdemtelenek? (EJ)

 

d.u. Vezetésért való könyörgés – Zsolt 25

Amikor orvost kerestünk egy komoly műtéti beavatkozás előtt, ismerőseim egy temesvári specialistát ajánlottak. Felkerekedtünk, és elutaztunk a klinikára. Az orvossal való találkozás után tudtam, hogy képes meggyógyítani, ezért bátran rá mertem bízni magamat.
Dávid számtalan helyzetben megtapasztalta, hogy Isten mindenható. Ő képes szabadságot hozni, biztonságot nyújtani, győzelmeket adni, ezért rá merte bízni az életét. Dávid hitte, sőt biztos tudása volt arról, hogy Isten tudja és akarja számára a legjobbat. Ezután bizalma volt arra, hogy konkrét ügyekben, majd az életének egészére is vezetést kérjen Tőle.
A vezetésért való könyörgés feltétele, hogy képesnek tartsuk Istent arra, hogy Ő ismeri és meg tudja oldani a gondjainkat. Vagyis bízzunk benne, bízzuk rá konkrét ügyeinket, majd a teljes életünket. Isten valóban mindenható, és szándékai a legjobbak, jólétünk nem rajta múlik!
Tudunk Istenhez fordulni? Tudjuk, hogy ő bármit megtehet? Tudunk türelmesen várni arra, hogy Ő tervei szerint elvégezze a munkáját? (EJ)