d.e. Az anyagiasság aggodalomból táplálkozik – Mt 6:24-34
„Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?” (Mt 6:25)
Az emberek hajlamosak „hosszú távon” gondolkodni. Különböző biztosításokat kötnek: munka-, egészség-, életbiztosítást. Tartalékokat halmoznak fel, hogy megbetegedés, baleset esetén legyen „mihez hozzányúlni”. Akárcsak a gazdag a bibliai példázatban. Egy gazdag emberrel beszélgettem, aki annyit gyűjtött, hogy az unokáinak sem kellett dolgozniuk, ha beosztják, és ügyelnek a tőle örökölt vagyonra. Közben a második házassága is tönkrement. Elég előrelátó volt? Megérte-e a fáradozást? (Lk 12:20)
Az igazán előrelátó ember túllát az anyagiakon, a testi szükségleteken, a földhözragadt nyomorúságon, sőt gyászon, betegségen, megaláztatáson, kirekesztettségen is. Aki csak ezeket látja, ezek fájnak neki, ezekért küzd és harcol, az rövidlátó. Nincs tisztában vele, hogy van élet a halál után is. Van, aki fel tud készíteni a váratlanra, akinek a kezében van a sorsunk, és Ő maga a biztosíték. Aki életével felel a mi jólétünkért, biztos jövőnkért. Felelt az életével a Golgotán, és ezt az életbiztosítást saját vérével pecsételte meg. Jólétet és teljes biztonságot, bővölködő életet ígér. És ezt nem a földi javakra érti. A „jólét evangéliuma” ennél sokkal többről szól. A megváltott emberek jóléte abban áll, hogy nem nyomja őket a bűn terhe, mert Krisztus átvette azt.
És bővölködik kegyelemben, elfogadottságban, Krisztusi erőben, hogy el tudja viselni az erejét meghaladó terheket.
Ha nem aggódsz, az nem arra utal, hogy felelőtlen vagy, épp ellenkezőleg, azt a megnyugvást jelenti, hogy az Atya jobban tudja, mire van szükséged: hitre, alázatra, szeretetre és sok-sok kegyelemre. S mindezt megadja a maga idejében. És ráadásul megadja az eledelt, ruházatot is.
És ha valaki gondoskodni szeretne szeretteiről, akkor nekik is ezt a biztosítást igyekszik megszerezni. Amihez nem lehet pénzért, vagy földi javakért hozzáférni. Csak egyedül a Golgotán, és drága véren. Megvan-e már ez a biztonságod? (KI)
Imaáhítat: Könyörögjünk az Úrhoz, hogy tegye eredményessé mindennapi munkánkat! – Zsolt 127:1-2
Bibliaóra: Bízzunk Istenben a próbatételek során! – Ézs 36:1-15; 37:1-20, 33-38
Aranymondás: Zsolt 68:20
d.u. Tanuljunk az építőktől! – Neh 3:1-12
Nehémiás hírül vette, „hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el” (Neh 1:3). Nehémiás az a férfi volt, akit ez zavart. Imájából kitűnik, tudta, miért áll fenn ez a helyzet: „nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál.” De az is kitűnik, ismerte az igét, és az Ige hatással volt az életére. „Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél szolgádnak, Mózesnek: … ha megtértek hozzám, megtartjátok a parancsolataimat és teljesítitek azokat: még ha az ég szélén lennének is azok, akiket eltaszítottam közületek, onnan is összegyűjtöm és elviszem őket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott legyen nevemnek lakóhelye” (Neh 1:8-9).Ma is vannak sínylődő gyülekezetek, omladozó falú imaházak, elhagyatott, gyalázatban levő maradékok. Észreveszem őket? Feltűnik a nyomorúság? Számít az atyafiak helyzete? Esetleg megelégedetten ülök a királyi palotában, elvagyok fontos „pohárnoki” tisztségemmel, amit szintén az Úr kegyelméből kaptam. És nem is érdeklődök az Úr cselédei felől. Vagy böjtölve, könyörögve, bűnvallással jövök Isten elé imádságban, és utána egész tehetségemmel, kapcsolataimmal szolgálatba állok. Számba veszem a károkat és elkezdem az újjáépítést. Urunk adj ilyen elöljáró férfiakat!
Eljásib főpap is jó példával jár elöl. Ő és szolgatársai kezdik a munkát, és szentelik föl az elkészült kaput és falrészleteket. Nem irigykedik a királyi palotából jövő, ötletekkel teli Nehémiásra. Felismeri az Úr akaratát, tervét, és mögé áll. És aztán jönnek a többiek is! Megindul a munka, és a „gyalázatban” levők javítgatnak a falakon, felállítják és felszerelik a kapukat. Jönnek fiaikkal és leányaikkal együtt, és az Úr áldást ad rájuk. Legyünk mi is résre álló, odaszánt férfiak, fiak, leányok!
De sajnos mindenhol vannak előkelő Tekóabeliek is, kik nem hajlandóak nyakukat szolgálatba hajtani. Akik különböző okok miatt nem vesznek részt az Úr munkájában. Túl elfoglaltak, érdektelenek, irigyek, tétovázók, kivárók, vagy csak egyszerűen túl „előkelőek”. Az Úr őrizzen meg hasonló lelkülettől! Használjon az Úr minket az Ő munkájában! (KI)
