d.e. A leghosszabb távú és legbiztonságosabb befektetés – Mt 6:19-21
Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. (Mt 6:20)
Jézus előtt ismert volt, hogy minden ember kincseket gyűjt. „Aki nem velem gyűjt, az tékozol.” – mondja Jézus a Mt 12:30-ban, két csoportra osztva így az embereket. Jézus kétféle kincsről, értékről beszél. Az egyiktől óvja hallgatóit: „Ne gyűjtsetek kincseket” (19. v.), a másiknak megszerzésére pedig serkenti őket: „gyűjtsetek kincseket” (20. v.).
Az Ige alapján tudjuk, hogy minden jó adomány az Istentől származik (Jak 1:17), és hogy egy pohár víz a rászorulónak, vagy egy beteg meglátogatása is lehet olyan kincs, melyet Isten értékel (Mt 25:34-40). Az a kincs, amely erre a földi létre irányul csupán, amelyet képes a rozsda és a moly tönkretenni, a tolvaj ellopni, az értéktelen. Az a kincs viszont, amely a mennyre irányul, megszerzésre érdemes, és biztonságban van, valódi értéket képvisel. Tárgyaink, pénzünk, szavaink, időnk lehetnek értéktelenek, ha csupán erre a földi életre irányulnak, ha viszont az Istennek szenteljük, mások javára használjuk, akkor értékké válnak.
Milyen kincsekkel rendelkezünk? Hogyan használhatjuk ezeket mások javára, az Isten dicsőségére? (MÖ)
d.u. Sírás és ének idegenben – Zsolt 137
I.e. 587-ben leromboltatott a Salamon által épített jeruzsálemi templom, és megkezdődött a nép elhurcolása Babilonba. Megrendítő módon kellett tapasztalniuk Izráel fiainak, hogy féltőn szeret a szent Isten.
Az Úr nem hagyta el hűtlenné vált népét, Jeremiás által velük volt a fogságban, bűnbánatra hívta (Jer 29:12-13), reménységre buzdította őket (uo. 14. v.). Közben pogány fogvatartóik el akarták törölni Izráel (és minden más elhurcolt nép) nemzeti és vallási identitását. Az akkori világban híres zsidó énekeket követelték önmaguk mulattatására. „Ezen a helyen, ebben az állapotban is lehet öröméneket énekelni.” – mondhatták a babilóniaiak. Isten népe azonban tudta, hogy nem ott – idegenben –, és nem olyan – bűnös – állapotban van az öröménekek ideje.
El kellett szenvedni a 70 évig tartó ítéletet, de az Úr valóra váltotta ígéretét, hazavezette megtisztult népét (Jer 29:10).
Bennünket is könnyed éneklésre buzdít Babilonnak ma is uralkodó lelkülete. De amikor a sírásnak, megtérésnek van ideje, akkor ne legyünk könnyelműek, hamis örömének mögé rejtőzők. Énekünk és életünk legyen őszinte, Istent kereső, Istenhez ragaszkodó! (MÖ)
