d.e. Kommunikálás a Mindenhatóval – Mt 6:5-6
Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van. (Mt 6:6)
Az imádkozásról szóló hegyi tanítás is a „Vigyázzatok, a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok!” – felszólítás folytatása. Ismét a kegyességi gyakorlat lényegéről szól a Mester. Itt sem az a kérdés, hogy imádkoznak-e az emberek vagy sem, hanem az, hogy hogyan gyakorolják magukat az imádkozásban. Az imádkozás kimondottan Istennel való beszélgetés. Úgy a Jézus korabeli, mint a mai ember, megkülönbözteti az emberekkel és az Istennel való párbeszédet. Csak utóbbira vonatkozóan használjuk az imádság, imádkozás kifejezéseket. Lehet mégis helytelen imádkozásról beszélni? Jézus szerint lehet, abban az esetben, ha képmutató módon, az emberek előtt, az emberek véleménye miatt imádkozik valaki. Ezzel szöges ellentétben áll az az imádkozás, melyben az ember csakis Őt akarja megszólítani, csakis Őrá vár, és Őtőle vár jutalmat. Nem a közösségi imádkozás ellen beszél Jézus, hanem a képmutatás ellen.
Miért fontos a személyes, magányos imádkozás? Hol van szó a Bibliában közös imádkozásról? Miért fontos a közösségi imádkozás? (MÖ)
d.u. A béke városa – Zsolt 122
Dávidnak ez a zsoltára zarándokének. A hithű zsidók az évenkénti nagy ünnepekre Jeruzsálembe zarándokoltak, s a templom felé menve, illetve a szertartások alkalmával énekelték ezeket a zarándokzsoltárokat (120-134. zsoltárok). Dávid ismerte Jeruzsálemet, hisz uralkodói rezidenciája volt ott. A 122. zsoltárban „szépen épített város”-ként mutatja be, ahová „örömmel járnak az Úr törzsei” a rendelkezések szerint. Minden bizonnyal nem a várfal, és nem is a templom épülete, hanem az Úr jelenléte indította hódolatra őket. Amikor azonban a Békesség Fejedelme látogatott Jeruzsálembe, akkor Ő nem zengett dicshimnuszt a városról, hanem siratta azt (Lk 19:41-44). A templomban nem az Urat magasztaló törzseket találta, hanem olyanokat, akik rablók barlangjává tették azt (Lk 19:45-46). Az övéi közé jött, és „az övéi nem fogadták be őt.”
Jeruzsálem csakis akkor volt a béke városa, amikor lakói nem csupán mondták a zsoltár szavait, hanem éltek az Ige szerint: amikor örültek az Úr házának, magasztalással járultak az Úr elé , és békességet munkáltak.
Nekünk is ezt kell tennünk: élni az Ige szerint, hogy amikor királyként tér vissza a Békesség Fejedelme, valóban békességben találtassunk. (MÖ)
