d.e. A gonoszság csak jóval állítható meg – Mt 5:38-42
Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is! (Mt 5:39)
A megsokasodott gonoszság visszaszorítására hozták a polgári törvényeket, amit törvényszéki eljárás érvényesít. Már abban is volt egy bizonyos védelem, hogy a törvény kimondta, „szemet szemért, fogat fogért”, mert sokszor ennél nagyobb büntetést várt el a bántalmazott. Az Úr Jézus más mércét állít fel, amit tiltással vezet be, „ne szálljatok szembe a gonosszal”. Arcul lehet ütni valakit beszéddel, nem várt cselekedettel, anélkül, hogy tettlegesen bántalmaznánk. A kapzsiság gonoszsága nagy méreteket ölt: „lesznek az emberek önzők, magukat szeretők”. Mindent meg akarnak szerezni, akár jogtalanul is, és még a törvényszéktől sem riadnak vissza. Figyeljük meg: „el akarja venni”, „engedd át neki”, és ne törvénykezz vele. Itt lemondással lehet a jót kivitelezni. Azzal is ki lehet vitelezni a jót, ha még többet vállalunk. „Menj el vele két mérföldre”. Vannak kötelező, elvárt dolgok, amelyeket meg kell tenni, ez az első mérföld. Szeretetből ennél többet lehet tenni, s ez a második mérföld. Kevesen vannak, akik a második mérföldet járják.
Kész vagy lemondani arról, ami téged illetne meg? Kész vagy többet vállalni, mint, ami kötelező? (PD)
d.u. Isten szeretetteljes fenyítése – Zsolt 94
Sok igazságtalanság van a világon, ami orvoslást igényel, s ez mind a bűn következménye. A zsoltáros megtapasztalta, hogy nincs igaz ítélet, és a gonoszok uralkodnak a szegények, özvegyek és árvák felett. Úgy gondolja, hogy szükség van egy felsőbb bíróságra, sürgetve a beavatkozást a gonoszokkal szembe. A gonoszok vigadnak, mert kevélyek, gőgösek és nyomorgatják az Úr népét. Ezt látta a zsoltáros, miközben roskadoztak a lábai, és úgy nézett ki, hogy a gonoszoknak jobb sorsuk van. Az Úr az Ő népe javát akarja. Aki a fület teremtette, hall, és bosszút fog állni a gonoszokon, mert mindent lát az Úr: „boldog az az ember, akit te megfenyítesz, Uram, és megtanítasz törvényedre” (12. v.). A zsoltáros elismeri, hogy szeretetből fenyít az Úr, mint szülő a gyermekét, mert a legjobbat akarja számára. Nemcsak szülői, fegyelmező szerepe van az Ő gyermekei életé-ben, hanem tanítói is, aki megtanítja az Ő parancsolatait. Az Úr nem taszítja el népét, ad időt a felüdülésre, és elhozza a megjutalmazás idejét is.
Ne feledkezz meg arról, hogy Isten ismeri helyzetedet, hallja kiáltásodat, és elkészítette szabadításodat! (PD)
