d.e. Mindennek ideje és rendeltetése van – Mt 9:14-17
Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad. (Mt 9:17)
Amikor az Úr az övéivel van, akkor nem lehet gyászolni és szomorkodni. Mindennek megvan a rendelt ideje a nap alatt, mondja Salamon (Préd 3:1). Ideje van az örömnek és ideje a sírásnak, ideje a böjtölésnek is. A farizeusok és János tanítványai böjtöltek, a Jézus tanítványai pedig nem. A böjtölés valaminek a hiányát jelenti. De amikor Jézus tanítványai között van, akkor nem a hiány, hanem a teljesség van velük. Ahol Ő van, ott nincs szükség másra. Jelenléte betölt minden szükséget. Jelenlétében megváltozik az ember és a körülményei is. Ott nincs szomorúság, hanem öröm. A násznép sem gyászol egy menyegzőben, hanem együtt örül a vőlegénnyel. Jézus jelenlétében sem lehet gyász, vagy sírás. Ez az öröm lehet egy kérdést feltevő bizonyságtevő lehetőség embertársaink felé. Ha azonban Jézus nincs ott az életünkben, akkor van ok a böjtölésre, mert olyan valaki hiányzik az életedből, aki egyedül tudja ezt az örömet megadni. Ne tétovázz, keresd még ma Őt!
Uram, köszönöm, hogy szomorúságomat örömre fordítottad! (SzA)
d.u. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? – 2Kir 6:8-23
Az ellenség szüntelen hadban áll Isten népével. Nem lehet pihenni, vagy lazsálni. Az ördög, mint ordító oroszlán, szertejár, hogy valakit elnyeljen (1Pt 5:8). Ő mindig a leggyengébb pontot támadja az életünkben. Ahol megtalálja a rést, ott kegyetlenül betör. Isten népe ezért szüntelen készenlétben kell álljon. De nagy bátorítás, hogy nem egyedül kell harcolni, mert van, aki velünk van. Sőt, többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ellenünk. Ahhoz, hogy az ellenség minden szándékát felismerjük és a győzelem a mienk legyen, szükséges, hogy Istennel élő kapcsolatban legyünk. A vele való közösség határozza meg az erőnket, képességünket és látásunkat. Ha ez megvan, akkor nem talál rést, ahol betörhetne. Isten ismeri az ellenség minden szándékát, és képes előre figyelmeztetni minket, hol álljunk résen. Ha az ellenség látja a győzelmünket, akkor még nagyobb erővel indít hadat ellenünk. De ne féljünk, mert az erőnk is megfelelő lesz a védekezésre. „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek: sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek” (1Kor 10:13).
Uram! Köszönöm, hogy jelenléted győzelmet ad! (SzA)
