d.e. Jézus nem a világért – Jn 17
Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid. (Jn 17:9)
Jézus a megkeresztelkedése után egy kicsi bepillantást engedett az ott levő népnek az Ő Atyjával való közösségébe: hogy állandó függőségben van Vele. A tanítványok többször látták az Urat imádkozni, és kérték is, hogy tanítsa őket imádkozni, de most az a pillanat van, amikor előttük imádkozik hangosan, és később ezt János apostol le is jegyzi.
Most, utolsó földi estéjén, Jézus „végrendelkezik”, búcsúzik a tizenegytől, figyelmezteti őket arra, ami rájuk fog következni, és féltő szeretettel imádkozva („a világon nyomorúságotok van”,) tekint előre a később megtérendőkre.
Mi is sokszor elmondunk dolgokat másoknak, fontosat vagy kevésbé fontosat, de eszünkbe jut-e az, hogy imádkozzunk is? Vajon ott vagyunk-e azok között, akikért imádkozik Jézus, akikről azt mondja az Atyának, hogy a „tieid”? Milyen fontos lenne, hogy lelki testvérekként ilyen szoros egységben legyünk egymással, így imádkozzunk egymásért!
Neked van-e személyes imalistád, amely szerint a hét minden napján imádkozol a világon élő hittestvéreidért? Az Úr Jézus imája a szellemi dolgokra és a mennyei áldásokra irányult. A tied is? (KS)
d.u. Szolgálat az Úr házának javításában – 2Kir 22:1-7
Egy régi eljárást újít fel Jósiás király, amelyet elődje, Jóás vezetett be, amikor pénzt gyűjt a templom karbantartásához. A lejegyzett események idején, Kr. e. 622-ben Jósiás 26 éves, de nagyon valószínű, hogy már régóta törődött az Úr házával, és többször rendbe hozatta azt. Megvoltak az ácsok, építők és kőművesek, akik megvásárolták a szükséges anyagot a templom kijavításához, és elvégezték a szükséges munkát. Szolgáltak, méghozzá hűségesen és becsületesen. De szolgált a nép is, hiszen ők adakoztak a szükséges munkálatokra. Szolgált a király is, aki figyelmes volt erre a szükségre, és bölcsen irányította a dolgokat. Bár nem ismeri a törvénykönyvet, mint kiderül később, mégis istenfélő volt, „azt tette, amit helyesnek tart az Úr.”
Isten háza több helyen van említve az Ószövetségben, és a nép mindig különböző módon viszonyult hozzá. De Isten hozzáállása változatlan. Neki fontos volt ez akkor, és fontos ma is. Egy újabb terület áll előttünk, ahol szolgálnunk kell, s amiben magát Jézust szolgáljuk. A Haggeus 1:4-8 szavai komolyan figyelmeztetnek, hogy az Úr házát ne hanyagoljuk el, legyen végre fontosabb, mint a saját otthonunk! (KS)
