d.e. Jézus a barátja feltámasztásánál – Jn 11:33-45
Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. (Jn 11:41)
Jézus földi szolgálata során volt egy család, akikhez lelki közelség, természetes rokonszenv kötötte Őt. Többször megpihent náluk. Most, mikor az egyik testvér beteg, így üzentek Jézusnak: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg”.
Az Úr mégse indult Mária és Márta hívására azonnal. Mint aki csendesen ezt is megbeszéli Istennel, és békességgel tudja, hogy mikor kell lépnie. Aztán már szinte hiába megy, mert Lázár közben meghalt. De a vigasztalás is fontos. Jézus azonban nem azért ment.
Mi sem értjük sokszor Isten „késését”. Ilyenkor hadd tartsuk szem előtt, hogy mindez Isten dicsőségét szolgálja. Lázár feltámasztása Jézus nyilvános szolgálatában az utolsó nagy csoda volt (János evangéliumában). Zsidó felfogás szerint az ilyen rendkívüli dolgok Isten mindenhatósága által történnek, és kegyes emberek könyörgése indítja Őt tettre. Jézus azért imádkozik, hogy Isten küldötteként hiteles legyen. De annyira egy az Atyával, és bizonyos abban, hogy amit régebb kért,
Isten megadja, hogy most csak hálát ad. Tudunk-e mi is így imádkozni Isten ígéreteire várva, hogy hálát adunk, még mielőtt azok valóra válnának? (KS)
d.u. Szolgálat a kicsinyek felé – Mt 18:1-6
Az Úr Jézus egy újabb kihívás elé állítja a tanítványait. Kérdésükre, hogy „Ki a nagyobb a mennyek országában?”, Jézus nem a nagyságot emlegeti, hanem a kicsinységet. Sőt, ha meg nem térnek, és olyanok nem lesznek, mint a kisgyermekek, még be se mennek oda. Azért, hogy valaki valódi hívő lehessen, el kell hagynia a személyes nagyravágyás gondolatait, és el kell foglalnia egy kisgyermek alázatos helyzetét. Isten királyságában a mérvadó dolgok és értékek éppen az ellenkezői annak, amit ebben a világban látunk. „Jézus szeret minden kicsi gyereket” – énekeljük. Jézus számára fontosak a kisgyermekek. Ahogy a tanítványai törődnek a gyerekekkel, azt mind Jézussal teszik meg. Hányan vannak testvéri közösségeinkben, akik – ha csak rövid időre is –, magukhoz fogadtak egy vagy több kisgyereket, és gondoskodtak róluk! Ezáltal Jézust magát fogadták be. De, ha belegondolunk, épp a gyerekek azok, akik a legjobban a felnőttekre szorulnak, és ki vannak szolgáltatva nekik.
Nagy szüksége van gyerekeinknek, mások gyerekeinek is, hogy imádkozzunk értük, tanítsuk, neveljük őket, hogy megismerhessék ők is Jézust. Szolgáljunk felelősségteljesen ebben is! (KS)
