d.e. Mennydörgéssel érkező Úr – 2Móz 19:1-25
A kürtzengés egyre csak erősödött. Mózes beszélt, és az Isten mennydörgésben felelt neki. (2Móz 19:19)
Mikor Mózest elhívta az Úr, megígérte, hogy „ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent.” (2Móz 3:12). Isten kihozta népét Egyiptomból, és megérkeztek az Isten hegyéhez (2Móz 4:27; 18:5; 24:13). Itt 11 hónapig táboroztak.
Isten szövetségre lépett megváltott népével, amellyel magának követelte őket (2Móz 6:6-7). Kiválasztotta, megszabadította, hordozta őket, megmutatta nekik dicsőségét és nagyságát, és az Ő szavát hallották a tűznek közepéből (5Móz 4:33, 5:23-27). De a szabadság nem vezet érettségre szentség nélkül, hanem csak nagyobbá teszi a rabságot! Bűnös szenvedélyeik és lázadásuk rabságában vissza-visszavágytak Egyiptomba (2Móz 16:1-3; 4Móz 11:1-9).
A magzat számára az anyaméh biztonságos hely, de a megszületés után fejlődnie kell: előbb ölben hordozzák, majd járni tanul, megtanul dolgozni, pénzt beosztani, barátkozni, házasodni, gyermekeket nevelni és tisztességben megöregedni. Egy éjszaka elég volt Istennek hogy kihozza Izráelt Egyiptomból, de kellett 40 év, amíg kihozta Egyiptomot Izráel szívéből! Istennek jogos elvárása volt népének lelki növekedése: a szülő is azt szeretné látni, hogy gondoskodása folytán gyermeke növekszik.
Mutatkoznak-e nálunk a lelki érettség jelei? (Zsid 5:12-14; Ef 4:12-13) Papok birodalmát és szent népet kíván magának az Isten. Terve, vágya ma is ugyanaz (1Pt 1:15-16; 2:5, 9). Olyan népet akar, akik áldást jelentenek az egész világ számára (1Móz 12:3). Ilyen vagy? Ő mindeneknek Teremtője és Fenntartója, választott népének pedig Megváltója. Nem érdem szerint (5Móz 26:5-11), hanem kegyelemből (5Móz 7:6-8). Ez felelősséggel jár: akiknek többet adott, azoktól többet is kér (Lk 12:48b). Isten jelenléte szentséget követel (1Pt 1:15-16). Méltó az életed Isten szentségéhez?
Isten nem úgy közeledett hozzánk, mint Izráel fiaihoz. Az Újszövetségben a kegyelem királyi székéhez járulhatunk bizalommal (Zsid 4:16). Egészen közel enged magához az Isten, Jézus Krisztus által, Aki az Újszövetség közbenjárója (Zsid 12:24). Magasztaljuk Őt ezért! (BI)
Imaáhítat: Adjunk hálát a megpróbáltatásainkból fakadó krisztusi örömért! – Jak 1:2-4. 12
Bibliaóra: Versengés helyett közösség – Lk 22:14-30
Aranymondás: Lk 22:26
d.u. Várd mindig készen! – Mt 24:37-42
Isten országa alapvetően lelki természetű: „igazság, békesség, öröm” (Róm 14:17). Az Úrtól tanult imádságban azt kérjük, hogy „jöjjön el a Te országod”! Ez már most megvalósulhat az emberek szívében. De lesz egy nap, „az Úr napja”, az Emberfiának eljövetele, amely Isten látható, valóságos uralmának a kezdetét jelenti. Jézus visszajön! Jövetele olyan lesz, mint a Nóé napjaiban.
A Nóé idejében még hittek a teremtéstörténetben. Ezt onnan tudjuk, hogy Lámek Nóénak nevezte fiát, ami „pihenést” jelent: „Ő vigasztal meg bennünket kezünk fáradságos munkájában a termőföldön, amelyet megátkozott az Úr.” (1Móz 5:29). Lámek nemzett fiakat és leányokat, de Nóé testvérei, jóllehet megmenekülhettek volna, közülük mégsem került be a bárkába egy sem! Az özönvíz előtt egyre csökkent a hívők száma, a gonoszság pedig egyre növekedett. Nóé életének első ötszáz éve ebbe a mondatba van belesűrítve: „Látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz.” (1Móz 6:5). Ez jellemezte tehát a Nóé napjait.
Az emberek azt tették, amit akartak. Ez így van ma is. Nóé, „az igazság hirdetője” (2Pt 2:5) figyelmeztette őket az ítélet közeledtére, de senki nem hallgatott reá. Erkölcstelenség árasztotta el a földet éppúgy, mint manapság: erkölcstelenek a folyóiratok, az internet, a tv, a közbeszéd, az életmód. Megsokasodott a gonoszság és az erőszak. Isten megbánta, hogy embert teremtett (1Móz 6:6)!
Az ítélet kérdése akkor is hit kérdése volt: Nóé hitt, a többiek nem hittek. A bárka Nóé hitének a bizonyítéka volt. Igaz, tökéletes férfiú volt, aki Istennel járt (1Móz 6:9), de mégsem ezért menekült meg, hanem azért, mert „kegyelmet talált az Úr előtt” (1Móz 6:8). Gyülekezetének „elöljárói” mind hitetlenek maradtak, és „nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta”. A lakosság létszáma lecsökkent nyolc személyre! Még az özönvíz után sem voltak sokkal jobbak a Nóé napjai: utódai világuralomra törtek, Isten ellen lázadtak.
A menekülés ideje most van! Jézus visszajövetelekor az ajtó sokak számára végleg bezárul. Az Úr hirtelen, váratlanul fog megjelenni ítéletre, mint Nóé napjaiban. Akkor sírni fog mindenki – de már késő lesz. Addig kell felkészülni. Készen vagy? Élj a szabadulás lehetőségével! (BI)
