d.e. Együtt vacsorázom vele – 1Kor 10:14-22
Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e? (1Kor 10:16)
Ha a kenyér és a bor által közösséget gyakorolhatunk az Úrral hit által, akkor járuljunk az Úr asztalához éhesen. Megéreztük-e, láttuk-e valamikor, hogy jóságos az Úr? Ne elégedjünk meg a körítéssel, a tálalással, hanem az eledelre, táplálékra figyeljünk, ami egyedül tud adni lelki életet. Ne felejtsük el, hogy a táplálék maga Krisztus. Avagy az angyalok és a szentek a mennyben nem belőle lakmároznak? Több áldás van Krisztus egyetlen csepp vérében, mint a világ összes földi lakmározásában. Vajon nem hűl, hervad szeretetünk minden nap? Avagy nem gyengül hitünk minden nap? Vacsorázzunk Vele és táplálkozzunk Krisztusból, hogy megerősödjünk hitben, szeretetben! Nem is tudjuk, mennyit kell még menni ennek az eledelnek az erejével. Életünk bizonytalan még a következő percben is. Ne is ássuk el Krisztus csodálatos voltát magunknak, mutassuk be őt másnak is. Ne elégedjünk meg azzal, hogy mi lakmározunk Krisztusból ilyen gazdagon, mások pedig lelkileg éhen halnak. Mondjuk mindenkinek, rokonnak, barátnak: érezzétek meg és lássátok meg, milyen jó az Úr!
Mennyire fontos számodra az Úrral való vacsorázás?
Tapasztaltad-e már az Úrral való vacsorázás áldásait? (Pardi Félix)
d.u. Az emberekbe vetett bizalom veszélye – Ézs 31:1-6
Többször előfordult az, hogy Izráel emberekben bízott, és nem Istenben. Lovakban és szekerekben reménykedtek, és nem az Úr karjában. Pedig Isten figyelmeztette a zsidó királyokat, hogy ne forduljanak Egyiptomhoz segítségért. Az emberekbe vetett bizalom mindig kísértés volt a zsidó nép számára. Miért is félne az Úr az asszír seregtől? Vajon fél egy oroszlán egy báránytól? Egyetlen éjszaka az Úr eltörölte az asszír hadsereget (37:36). Gondoljunk csak arra, mennyi pénzt megspórolhatott volna és milyen sok aggodalomtól megszabadult volna Júda, ha bíztak volna az Úrban, az ő Istenükben, és ha engedelmeskedtek volna akaratának. De ők inkább az egyiptomiak szavában bíztak, és nem az Úr szavában!
Ahogy Isten gyülekezete ma is szembesül sok ellenséggel és kihívással, ma is kísértés lehet a testi fegyverekhez fordulni segítségért. De a legelső lépés, amit tennünk kell, hogy megvizsgáljuk, nem kell-e bűnbánattal az Úr elé állni és helyrehozni? Majd ezt követően forduljunk az Úrhoz hittel és engedelmességgel és helyezzük életünket az Ő kezébe. Bíznunk kell benne, hogy megvéd minket és harcol értünk az Úr. (Pardi Félix)
