d.e. Naponkénti várás – Jak 5:7-11
Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. (Jak 5:8)
A várakozás az egyik legnehezebb feladat. Egy nagyon felgyorsult világban élünk. És ezt az életmódot nagymértékben átvettük mi, keresztyének is. A 10. vers arra bátorít, hogy vegyünk példát Isten embereitől, akik megtanulták, hogy mit jelent várni az Úrra.
Megfigyelhetjük például Dávid életét. Miután Isten kiválasztotta őt, hogy Izráel királya legyen, ezután még hosszú éveket töltött el várakozással. Nagyon nehéz időszak volt ez számára. Barlangokban rejtőzött, és idegen földön lakott. Menekülés közben sok pusztulást látott.
De Dávid nemcsak a félelmet és rettegést ismerte meg, hanem az Úrra való várás jutalmát is, Ő lett Izráel legnagyobb királya. Azok a zsoltárok, amelyeket Dávid a bujdosása közben írt, bátorító, és megmentő igékké váltak milliók életében. Az enyémben is. Az Úrra való várás időszakai életed legdrágább pillanatai lehetnek. A te türelmes várásod áldás lehet mások számára is. Mit látnak meg rajtad ezen a napon azok az emberek, akik közé kimész? Azt, hogy hírnevet, hatalmat, sikert vagy boldogságot keresel; vagy azt, hogy minden cselekedeted Jézus várására utal? Tégy, Uram, engem áldássá! Ámen. (Kocsis Barna)
d.u. Az új ember állhatatos reménysége – 1Thessz 1:1-3
A keresztyén életben a reménység nem vágyálom, hanem biztos várakozás. A Krisztus nélkül élők ábrándozhatnak arról, hogy bárcsak megváltoznának a dolgok, bárcsak megismernének valakit, aki változtatni tudna a helyzetükön. Az újjászületett embernek viszont személyes kapcsolata van a világegyetem Urával, aki Úr nemcsak az összes teremtmény fölött, hanem minden helyzet fölött is. Bizalomban élhetünk, mert abba a Valakibe vetettük reménységünket, aki hűséges.
Kedves vándortársam! A mi reménységünk nem puszta spekuláció arról, hogy Isten mit tehet. Isten az ő igéjét adta nekünk életünk minden területére vonatkozóan, s azokat be fogja teljesíteni. Biztos reménységünk lehet minden felől, amit ő megígért! És Ő megígérte, hogy visszajön értünk! Ne add fel a reményt! Már közel a cél, a mennyei Jeruzsálem! Ma sugárzott-e arcodról ez a reménység? (Kocsis Barna)
