d.e. Imádkozás kőhajításnyira – Lk 22:39-46
Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott. (Lk 22:41)
Iskoláskoromban, tornaórán volt, aki súlylökésben 10 métert dobott, más 60 métert. Mindenkinek más és más az idő- és helyigénye a kapcsolatai számára, vagy a magányos percei számára. De elmondható, hogy mindenkinek szüksége van a közösségi életből legalább kőhajításnyira félrevonulni ahhoz, hogy az Atyával személyes kapcsolatot ápolhasson. Jézus példát adott arra, hogy a vért verejtékező helyzetekben is nagy szükség van a félrevonuló, bensőséges imakapcsolatra, amelyben meghallható és megérthető az Atya akarata és vezetése. Ha neki szüksége volt erre, nekünk még inkább szükségünk van.
Ilyenkor jó, ha a háttérben ott vannak azok, akik velünk és értünk imádkoznak. A tanítványok levizsgáztak a kitartó imádságból. Egy életre megtanulták a leckét: elaludni könnyebb, mint ébren vigyázni. A kitartó imádság nem működik automatikusan, határozott döntést, kitartást, következetességet, áldozatot igényel.
Van-e négyszemközti kapcsolatod Istennel? Milyen ez? Szoktál-e kitartó imahátteret nyújtani a szükségben hozzád fordulók felé? (Győrffi Elek Tóbiás)
d.u. A haszonlesés kísértése – ApCsel 20:31-35
Pál apostol arra tanította a gyülekezeteket, hogy „méltó a munkás a maga bérére” (1Tim 5:18). Ő mutatott példát abban is, hogy soha nem kényszerítette ki a megélhetéséhez szükséges jövedelmet a gyülekezetektől. Dolgozott nemcsak saját szükségletei fedezésére, hanem másokért is. A Krisztusi indulatra hivatkozva tanította a testvéreknek, hogy „semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Fil 2:3-4).
Világunk az önzésre épül, látjuk, ahogy nagy tömegek nélkülöznek azért, hogy néhányan dőzsölhessenek. A média az emberek vágyait az elérhetetlen, fényűző életmód irányába hajtja. Az emberek egyre érzéketlenebbé válnak a mellettük élők nyomorúsága iránt. Isten nem ilyennek akar látni téged és engem, hanem boldognak az adakozás által. Állj ellene a haszonlesés kísértésének! Pál Jézust idézi: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”
Hiszel-e Jézusnak ebben is? Miben nyilvánult meg adakozó lelkületed az elmúlt napokban? Mi szokott hátráltatni az adakozásban? (Győrffi Elek Tóbiás)
