d.e. Az Úr mindenkinek ad lehetőséget – Mt 20:1-16
Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott fel bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe! (Mt 20:7)
Az Úr Jézus példázata a mi mennyei Atyánk emberek iránti kegyelmét próbálja megértetni a tanítványokkal. Az örök életet, a mennyei polgárjogot senki nem érdemből kapja, hanem csak úgy, ha elfogadja Isten hívását és beáll az ő munkájába.
A gazda igyekezett minden munkát keresőt elhívni, még azokat is, akiket senki más nem fogadott fel (17. v.). A nap végén még azok is, akik csak egy órát dolgoztak, ugyanazt a bért kapták, mint akik egész nap izzadtak. Emberileg jogosnak tűnik ez utóbbiak zúgolódása, hiszen az első órától az utolsóig kitartottak.
Ha ezer évig élnénk is, akkor sem tudnánk annyit dolgozni, hogy kiérdemeljük az egy „dénárt”, ami itt az örök élet jelképe. Isten ma is keres munkásokat az ő szőlőjébe. Értelmes és nemes életcélt keresel? Fogadd el Isten hívását, mert szeret téged. Akármelyik szakaszában is legyél az életednek – akár életed delén vagy alkonyán – Isten az egyedüli lehetőséged, hogy a „nap végén”, amikor le kell tenned végképp a munkaszerszámot és kezed lehanyatlik, megbékélve tekints az életedre. (Balof Ferenc)
d.u. Légy tökéletes ember! – Jak 3:1-12
Ma arra tanít bennünket Isten igéje, hogy vizsgáljuk meg a beszédünket: „aki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember; és meg tudja fékezni az egész testét.” 1) Hazugság, rágalmazás, 2) csúfolódás, trágárság, 3) és az a hangnem, ahogyan beszélünk – általában ezeken a területen vétkezhetünk. Ha a beszédünket képesek vagyunk megfékezni, sok bűntől megóvjuk magunkat a cselekedetek területén is. Ha valaki nem akar hazudni, nem is követ el olyan cselekedeteket, amelyek miatt később hazudnia kellene. Ha szavaink kellemesek „sóval fűszerezettek”, elkerülhetjük, hogy másokat megsebezzünk, vagy kapcsolatainkat megmérgezzük.
Elsősorban a beszéd „forrását” kell jóvátennünk: „Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból áraszt-e édes és keserű vizet?”, vagy „a szív teljességéből szól a száj”. Kérjünk tehát új szívet az Úr Jézustól.
„A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek.” – Figyeljünk tehát oda, hogy ne beszéljünk sokat. Gondoljuk meg jól, hogy mit mondunk, és azt is, hogy hogyan. A szó elszáll, tartja egy közmondás. De Istennél minden kimondott szó, sőt már a gondolat szintjén megfogalmazódottak is fel vannak jegyezve, és számot kell adnunk róluk. (Balof Ferenc)
